Plusz

29. fejezet

Liam még vissza nézett egy gondterhelt nézéssel, majd Niallel és Harryvel követték a kis csapatot.

 - Most aggódnom kéne? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel Louis-tól.

 - Miért? - kérdezett vissza, tisztán látszott, hogy nem figyelte mi történik.

 - A stáb látott minket Liammel összebújva, és még nem voltunk úgy hivatalosan bejelentve. - Igazából igen is aggódtam, de tudni akartam, hogy mi lesz most.

 - Nem kell aggódni. Liamnek már van ebben tapasztalata. - Louis El oldalán játszott, és felém sem pillantott, mikor válaszolt, de El rám figyelt. Látta, ahogy kicsit megdöbbent arcot vágok, így megbökte a barátját, hogy hagyjon fel a játszadozással. Louis is felém fordította a tekintetét, én meg felhúztam a térdeimet és ráraktam az államat.

 Tudtam, hogy Liam nem volt eddig sem egy szerzetes, de más úgy értesülni arról, hogy nem te vagy az egyetlen lány, akivel úgymond rajta kapták. Danielle-ről tudtam. Ez nyilvánvaló. De hogy egy olyan éjszaka után, amit tegnap átéltünk... Még nem volt alkalmunk ilyen hülyeségekről dumálni. Hogy ki kivel és mit csinált az eddigi kapcsolatokban. Az ég szerelmére, még csak most kezdtünk bele!

 A szám belsejét harapdáltam, miközben a gondolatok egymást kergették a fejemben. Valószínűleg Louis és El is próbált hozzám beszélni, de a saját démonjaim jelenleg jobban lefoglaltak, így nem hallottam őket. Csak a várakozó tekintetükkel találtam szemben magamat, mikor véletlenül feléjük terelődött a pillantásom.

 - Megyek, szerzek vizet. - Felálltam és miután elhaladtam pár ajtó mellett, jutott eszembe, hogy az öltözőben egy karton víz figyel. Még viccelődtünk is róla... De nem akartam visszamenni. Még nem. Le kellett járnom azt a kis stresszt, amit saját magamnak okoztam.

 Nem kellene ennyire felpumpálnom magamat ezen. Liamnek nyilvánvalóan voltak előttem is kalandjai. Csak rá kell nézni. Beszélgettünk már arról, hogy mennyire komolyan veszi az edzést mostanában és ez a testén is meglátszik. Átfutott egy kép a testéről az agyamon a tegnap estéről. De még mennyire, hogy meglátszik!

 Ki kell vernem a fejemből a sok maflaságot, amit az agyam hordott össze. Azt kívántam, hogy bárcsak az O2-ban lennénk Londonban. Felmászhattam volna a vasszerkezetre csak úgy. Egy kis könyörgéssel elértem volna, hogy Ty felengedjen a magasba. Bár akkor lehet, hogy Liam megint kikelne magából... Átfutott az agyamon a gondolat, hogy utána biztos vad szexben lenne részem...

 Istenem, most hogy már lefeküdtem vele, mindig csak arra fogok tudni gondolni? Vagy ez még csak a kezdet varázsa?

 Oké. Ráhagyom Liamre, hogy mit szeretne. Nekem nincs ellene kifogásom, hogy az egész világnak bejelentsük, hogy együtt vagyunk. Kibaszottul vicces, hogy ezt be kell jelenteni, mert ha egy normális kapcsolatról lenne szó, akkor csak megjelennénk kézen fogva a baráti társaságunkban, a lányok kérdésekkel bombáznának a vécében, a srácok meg lepacsiznának.
 Szerettem volna beszélni most vele. Megkérdezni, hogy mi lesz most, hogy ő mit szeretne, hogy mit gondol. Mi fog most megváltozni? Figyelnem kéne, hogy mit mondok, hogy kivel beszélek? Vagy semmi ilyesmi?
 Befordultam egy sarkon és Josh jött velem szembe, a dobosuk. Majdnem egymásba ütköztünk, de gyorsan kitértem oldalra.
 - Ó! - mondta meglepődve. - Szia. Mizu? - Az arcán barátságos mosoly ült, de kiolvashatott valamit az arcomból, mert komoly lett. - Mi a baj?
 - Semmi. Igazából nem kéne semmi bajnak lennie. - A fejemet annyira ráztam, hogy a hajtincseim az arcomba csapódtak.
 - Na gyere, eszünk valamit. Devine nagyi szerint egy jó mexikói mindenre megoldás. - Átkarolta a vállamat és az öltözőjébe kalauzolt, miközben a kuzinjáról mesélt, aki nemrég született. Elterelte a fejem fölül a sötét felhőket, amiket valójában csak saját magamnak köszönhettem, mert mindent túlgondolok.
 Ettünk abból a kajából, amit a szervezők hozattak a zenekarnak. Megismerkedtem Jonnal és Dannel is, akik a srácokkal együtt szoktak a színpadon lenni. Jon a billentyűknél, Dan pedig gitározik.
 Jon mesélt arról, hogy milyen a srácokkal utazni, Dan pedig néhány fellépés emlékét idézte fel evés közben. Egy óra múlva, miközben Dan az ölében egy gitárral zenélt, Jon ismeretlen szövegeket énekelt, Josh pedig a telefonjával virtuózkodott, egészen jó kedvem kerekedett. Josh azt mondta, hogy instagramra és Keekre is tett fel képet meg videót. Grimaszolva vettem tudomásul, hogy én is rajtuk voltam. Mert tudjátok van ez a dolog, hogy mindig szeretem előbb megnézni, hogy milyen kép készült rólam és csak utána rábólintani...
 Niall jött be az ajtón vicces tánclépésekkel.
 - Csak követtem a zenét - mondta vigyorogva és egy elnagyolt kacsintást is hozzá fűzött. Összeborultak Josh-sal, majd betársult Dan mellé egy másik gitárral.
 Mikor az ajtó felé néztem Liam állt a küszöb előtt. Fölálltam és átöleltem, miután odasétáltam hozzá. A karjai körém fonódtak és az arcát a hajamba temette. Mintha megnyugodott volna...
 Ott hagytuk a bandát és a folyosón eltávolodtunk a hangoktól. A lapockáim a falhoz értek, de a derekamat Liam karjai fonták körbe. Az ujjaimat a tarkója mögött fűztem keresztbe, a homlokunk pedig össze ért.
 - Akkor most barát és barátnő vagyunk? - kérdeztem elég halkan ahhoz, hogy csak Liam hallja.
 - Persze, hogy az vagyunk. - Ajkai mosolyra húzódtak, és az egyik kezét felhozta az arcomhoz, hogy végig simítson rajta. - Azt hittem, hogy ezt a tegnap este után nem kell tisztáznunk.
 Szavaira elpirultam és elfordítottam a fejem, de az állam alá nyúlt és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
 - Honnan tudhatnám, hogy nem vagy te is egy olyan sárc? - kérdeztem és az eszembe villant Louis mondata. A szemeit kutattam bármilyen válasz után, amit kaphattam, de a barna szemei csak csillogtak. Nem akartak válaszolni.
 - Bízz bennem. - Hosszan néztünk egymás szemébe, majd közelebb hajolt egy puha csókért. Átöleltem és az ujjaim a hajába túrtak. Sokkal hosszabb volt, mint amikor legutoljára láttam, megint felfelé állt a sok cucctól, amit Lou rákent, hogy így maradjon az egész esti koncert után.
 - Én bízom benned - suttogtam a szemeimet összeszorítva. Nagyon lassan engedtük el egymást. Nem akartuk, hogy az estének véget érjen, mert az azt jeleni, hogy ők mennek tovább Liverpoolba, mi pedig Natival haza kell mennünk tanulni, felkészülni és letenni a vizsgáinkat.
 - Nézd, az interjúban szó esett arról, hogy kik vannak kapcsolatban jelenleg. - Liam kézen fogva vezetett visszafelé az öltözőjük felé. - És én azt mondtam, hogy kapcsolatban vagyok. De sem a nevedet, sem más információt nem adtam meg nekik. Viszont léteznek őrült rajongók - megállt és aggódva nézett a szemembe -, akik ki fogják deríteni. Csak légy óvatos az idegenekkel, akik oda sétálnak hozzád az utcán, jó?
 - Majd elkergetem az elveszett kínai turistákat is, jó? - Vigyorogva fontam körbe a nyakát. Nem akartam, hogy aggódjon, bár rám hozta a parát. Meglátjuk még, hogy mit hoz nekünk a sors, most nem kell még jobban elszomorítania annál, amilyen már így is vagyok, hogy itt kell hagynom.
 Megpusziltam az orrát, mire a homlokán elsimultak a ráncok. Sokkal jobb.
 - Hé! - Vidult fel Harry arca, mikor beléptünk az ajtón. - Éppen arról próbálom meg meggyőzni a barátnődet - intézte felém a szavait -, hogy gyertek velünk Liverpoolba.
 - A saját kocsimmal jöttünk ideáig - jegyeztem meg.
 - Naaa! - nógatott Harry, Liam karjai pedig a derekam köré fonódtak hátulról és a nyakamba csókolt. A lábaim remegtek és nem tudom, hogy kitartottak volna akármeddig is.
 - Felőlem - nyögtem ki.
 - Ezaz! - ugrott föl Harry a kanapéról, és Nati is mosolygott. Akkor szerintem ez a dolog csak rajtam múlt.
 - Maradhatnátok ott is egy napot velünk. Holnap Liverpoolban lépünk fel, utána Sheffieldben, de csak az utána következő napon lesz koncert. - Lelkesedett fel Liam is.
 - És mégis mikor fogunk pihenni? - Kérdeztem a fejemet csóválva, viszont már tudtam, hogy nem fogunk tudni ellenállni nekik. Hétfőn pedig nincsenek óráink.

 A koncert után végül is mindenki boldogan pattant be a kocsiba, ami vissza vitt minket a szállóba. Most, hogy jobban belegondoltam, lehet, hogy nem lesz elég cuccom egy plusz két napos kirándulásra. Miközben szedtem össze a neszesszerem tartalmát rásiklott a szemem a reklámszatyorra, ami tegnapról maradt a földön.
 - Szerinted Nati és Harry ezt már tegnap óta tervezték? - kérdeztem Liamtől, miközben a kis bőröndömet cipzáraztam be.
 - Hmmm... - Az ágyon ült és a telefonját bökdöste, majd felnézett rám. - Lehetséges... Akkor megmagyarázná a vásárlás mániájukat.
 - Ühüm - bólogattam egyet értően. - Én is erre gondoltam.
 - Mennyünk, mert még ma Liverpoolba szeretnék érni.
 Ránéztem a telefonomra, ami tizenegy órát mutatott. A srácok a busszal fognak jönni, Natival pedig a kocsimmal követjük őket.
 Még a koncert után elbúcsúztunk Eleanortól, és magára hagytuk Louis-val. Mire visszaértünk, csak a srácok voltak a busznál.
 Mikor egy mininél a pakolásra kerül a sor, nem éppen arról híres, hogy négy embert a csomagjaikkal együtt kényelmesen el tudjon fuvarozni bárhova.. Nati és az én cuccom simán befért a csomagtartóba, lévén, hogy nekünk jóval kisebb kis utazótáskáink voltak, mint a srácoknak. Így csak Liam cuccai voltak a hátsó ülésen, Harry és Nati egy másik kocsival jöttek. Valaki átpakolta Liamét a buszba, míg én a buszsofőrrel beszélgettem az útvonalról. Elvileg már éjfélre oda fogunk érni és az Echo Aréna parkolójában fogunk leparkolni. Az arénával szembeni szállodában fogunk maradni két estét. Utána már tényleg elválnak útjaink egy pár hétre.

The Day After That

28. fejezet

semmi köze a fejezethez, de láttátok már? *____________*

 Reggel miután felébredtem még nem nyitottam ki a szememet. Az este képei rajzolódtak ki a lelki szemeim előtt.

 Liam nem bírta kikapcsolni az új melltartómat, ezért egy morgással szétszakította és megszabadult tőle. Éppen reklamálni akartam, mikor megéreztem a száját a mellemen. A másikat a kezével becézte. A lélegzetem már nem tudom hogy működött, a szívverésem pedig semmilyen formát nem követett.

 Kinyitottam a szememet, de a napfénytől nem láttam semmit. Megmozdultam egy kicsit, kényelmesebb helyet keresve, és Liam kezét éreztem magamon. A tegnap este nem fáradtunk azzal, hogy kimásszunk az ágyból és ruhát vegyünk föl. Anyaszült meztelenek voltunk és Liam izmos keze most a mellemen pihent. Kitört belőlem a kuncogás, ahogy megláttam a melltartómat az ágy fejtámláján, mikor a szemem hozzá szokott a világossághoz.

 - Mit kuncogsz, hercegnő? - Hallottam a reggeli, rekedtes mély hangját, és kiélvezve a helyzetét, nagyon lassan végig simított a felső testemet, majd a derekamhoz érve közelebb húzott.

 A reggeli csók tele volt emlékekkel és ígéretekkel egyaránt, s mikor nyelveink már nem értek egymáshoz, eszkimó puszit is kaptam. Nem bírtam betelni vele és ez úgy látszott fordítva is igaz. Percekig csak egymást néztük és egymás hajával játszottunk. Szavak nélkül is olvastunk egymás lusta mosolyából és a puszikból itt-ott az arcra vagy a vállra.

 - Megyek és lezuhanyzom. - Adtam még egy puszit az arcára, majd ledobtam magamról a takarót és a kezei lecsúsztak rólam, miközben fölkeltem az ágyból.

 - Veled mehetek? - kérdezte egy kisfiús vigyorral.

 - Ha velem jönnél... - Fölé hajoltam és a két kezemmel a feje mellett támaszkodtam. Nem húztam magammal a takarót, hogy körbe csavarjam magamat, így még mindig semmi nem fedte a testemet. Liam dereka körül pedig elkezdett nőni a takaró. - ... nem hiszem, hogy egy hamar kajához jutnánk. - Ellöktem magamat még mielőtt értem nyúlhatott volna és pár lépéssel a fürdőszobában voltam. Gyorsan lezuhanyoztam és törölközőbe csavarva léptem ki a gőzölgő fürdőszobából. - Te jössz.

 Liam még mindig az ágyban feküdt, majd rám emelte a tekintetét. Lassan kimászott az ágyból és mint egy művész filmben, finoman lecsúszott róla a takaró. Éreztem, ahogy a hő felkúszik a nyakamon és bele kellett harapnom az alsó ajkamba. Egyrészről megint felvillantak előttem az esti képek, másrészről meg kellett akadályoznom, hogy kicsússzanak a számon a szavak.

 Lassú léptekkel elhaladt mellettem és becsukta maga mögött az ajtót. Csak ekkor fújtam ki a levegőt és mentem a bőröndömhöz ruha után kutatva.

 A tegnap vásárolt fehérneműről örökre lemondhatok. Mind a két darabot megviselték a történtek. A kezemmel legyeztem magamat, hogy lehűtsem az arcomat, de nem sikerült valami jól...

 A zuhany elállt, én pedig gyorsan magamra kaptam a ruháimat, a fehérneműt a bőrönd aljába rejtve. Majd otthon megszabadulok tőle. Jelenleg nem tudtam elviselni a gondolatot, hogy a takarítónő kiüríti a szemetest és a szakadt fehérnemű is benne van...

 Liam felöltözött, én pedig előkotortam a telefonomat a szétdobált ruháink alól. Nem bírtuk levenni egymásról a kezünket, és így nagyon vicces jelenetet adtunk mindenkinek, aki szembe jött velünk, na meg akik az éttermi részen tartózkodtak. Még a székeink is olyan közel kerültek egymáshoz, hogy összeértek az ülések.
 Küldtem üzenetet Natinak, hogy merre vannak, de egészen addig nem kaptam választ, míg be nem fejeztük a reggelit. Csatlakoztak hozzánk, de kabátban voltak.
 - Megyünk valahová? - Kérdeztem a nyakamban Liammel. Esküszöm nem tudunk lélegezni egymás nélkül per pillanat.
 - Aha. Szombat van és van egy aranyos piac nem is olyan messze - mondta Harry kezeit a kabátja zsebébe süllyesztve.
 - Akkor felmegyünk valami melegebb cuccért. - Liam felállt és magával húzott engem is.
 - Azért tíz perc múlva mi indulni szeretnénk! - Kiabált utánunk Nati. Visszafordultam menet közben és kinyújtottam a nyelvemet. Kettesével szedtük a lépcsőfokokat és a nyertes jutalmul csókot kapott. Én felkaptam egy kabátot, Liam pedig a zsebébe rejtette a pénztárcáját és a telefonját. Én nem vesződtem ilyesmivel, mert nem akartam ma pénzt költeni.
 Hamarabb visszaértünk Natihoz és Harryhez, mint várták volna. Ezt onnan tudom, hogy kabát nélkül ücsörögtek az étteremben és kávét iszogattak.
 Kocsiba szálltunk és a piac területére vitettük magunkat. A hangulat sokkal kedvesebb volt, mint amilyen egy londoni piacon lett volna. Ott mindenki lökdösődik és próbálja megtalálni a legjobb alkut. Itt az emberek kivárták a sorukat és nem lehetett veszekedő vásárlókat hallani, amint arról reklamálnak, hogy nem friss az árú.
 Kézen fogva andalogtunk végig az árusok standjait végig nézve, de nem vettünk semmit. Nem volt minek. A helyiek próbálták beszerezni a vasárnapi ebédre szánt alapanyagjait, mi pedig csak élveztük a napsütést és a kellemet időt. Nem volt annyira hideg, hogy összehúzzuk a kabátunkat, de azért olyan meleg sem, hogy levegyük őket.
 Liam és Harry a fejébe vette, hogy vesznek almát, a legpirosabbat, amit valaha láttam. Eltekintve attól, amit Hófehérkének ajánlott fel a gonosz mostohája... Sorban állás közben Nati és én is csak néztük a véget nem érő standok sorát. Elszórt gyerek nevetést sodort felénk a tömeg és próbáltam megtalálni a kiváltó okát. Egy bódéra tippeltem, amiben gyerek előadást adnak báb-figurákkal, de végül rájöttem, hogy tévedtem.
 Nati kabátját megrángatva abba az irányba néztem, ahonnan a legtöbb gyerek zsivaj jött. Összemosolyogtunk és futólépésben érkeztünk a kiskutyás részére a piacnak. Nem tudom, hogy egyáltalán legális volt-e, hogy egy piacon árusítják a kis cukiságokat, de igazából nem is érdekelt. Lefoglalt a rengeteg cuki pofa. Ennyi kölyök kutyát még életemben nem láttam. Nem is csoda, hogy a gyerekek is itt tobzódtak. Meg lehetett fogni a kölyköket, azok pedig boldogan nyalogatták a kezeket és arcokat, amit csak értek.
 Natival végig mentünk a ketrecek lakóit nézegetve. Simogattunk labradorokat, keverékeket, uszkárokat és tacskókat is. Mikor Liam és Harry ránk találtak kezünkben egy-egy boston terrier volt. A hosszuk nem volt nagyobb, mint az alkarom. Nati kutyusa az ujját rágcsálta játékosan, az enyém pedig élvezte a vakargatást.
 - Aranyosak - vakargatta meg a fülét Harry a barátnője kezében lévőnek.
 - Irtó cukik! - Nem bírtam levenni a szememet a gyönyörűségről.
 - Szeretnél egyet? - kérdezte Liam és megvakargatta a kis barna kutyus fülét.
 - Mi? Nem. Mégis hol élne? Mindenhova magammal kéne vinnem és nem minden hely állat barát. Ki törődne vele, mikor utazunk? Vagy amikor egész nap suliban vagyok? Szegényke jobbat érdemek.
 - Wow! Nyugi! Csak megkérdeztem - váltott védekező hangra Liam enyhén kitágult szemekkel.
 - Bocsi - mosolyogtam rá. - Majd egyszer.
 Megpusziltam a kölyök fejét és vissza raktam a többi közé. Nati is elbúcsúzott a saját kis kedvencétől és kicsit szomorúan ugyan, de elindultunk a kocsi felé.
 - Minden nap egy alma, az orvost távol tartja! - dugott az orrom alá Liam egy gyönyörűen piros almát.
 - Köszi. - Megpusziltam az arcát és mind a négyen almát csámcsogva ültünk be a kocsiba. Az arénához mentünk, mert a srácoknak este már fellépésük lesz, így Eleanor, Nati és én Louval, a fodrásszal ücsörögtünk és beszélgettünk az öltözőkben. A 5sos együttes tagjai is csatlakoztak hozzánk, és egész aranyosak voltak. Nem maradtak túl sokat velünk, mivel lányos témákra terelődött a beszélgetés, leginkább a hajra, így ők videó játékozni mentek, vagy felkaptak egy gördeszkát és elmentek az arénába bóklászni.
 A srácok hatalmas hangzavarral tértek vissza, pedig csak öten voltak. Liam lehuppant mellém az egyetlen üres helyre a négy személyes kanapén. Lou a velünk szemben lévő kis asztalon foglalt helyet.
 Megpuszilta a vállamat, én pedig neki dőltem az oldalának. Egyik karjával átfonta a derekamat, de továbbra is mással voltunk elfoglalva. Ő a srácokkal beszélt valami cselszövésről a testőreik ellen, én pedig Louval vitattam meg, hogy ombre hajat csináljunk-e nekem, vagy se.
 Zayn elvonult telefonálni, Louis El alá került valahogy, Nati Lou kislányáról nézett videót a dohányzó asztalon ülve, Harry pedig a vállára hajtva a fejét nézte ugyan azt. Niall csirkét tömött magába, pedig mikor ma először láttam egy szendvicset majszolt.
 - Szerinted hogy állna, ha a hajam végét befesteném rózsaszínre? - Fordultam Liam felé, miközben ő apró köröket rajzolt az oldalamra. Pont ott, ahol tegnap este bele harapott a bőrömbe és apró vöröses lila foltot hagyott maga után, miután erősen megszívta. Pontosan tudta még a ruha alatt is.
 - Jól nézne ki. - A szabad kezével megfogott egy tincset és mosolyogva játszadozni kezdett vele. Láttam az arcán, hogy próbálja elképzelni a képet.
 Visszamosolyogtam rá, majd közelebb hajoltam, hogy megcsókolhassam. Nem izgatott, hogy körülöttünk rengeteg ember van. A tegnap este után már nem. De Paul megjelent az ajtóban és megköszörülte a torkát.
 - Interjú, srácok!
 Oda kaptam a fejemet, és egy pár ismeretlen arc is állt Paul mögött. Nagyából elfoglalta az ajtó nagy részét, de nem volt kétségem a felől, hogy tisztán látták mi zajlik az öltözőn belül.

Válaszoltam a véleményekre, amiket eddig írtatok a nagy visszatérés óta. Sajnálom, hogy csúsztam 3 napot, de az egész hetet végig dolgoztam és kellett valami ihlet is. Remélem jól vagytok és minden jól megy nálatok! :)
p.s. Kérem a "bú"kat!

Játék

27. fejezet

 - Én még sosem csináltam mosógépen! - Louis egyáltalán nem törődött azzal, hogy nem csak mi vagyunk az étteremben. Csak egy pincér volt a bárpultban, aki minket szolgált ki, de azért mégis...

 - Louis! - Csapott a vállára Eleanor. Harry és Liam kétfelé dőltek a röhögéstől, de hiába kezdett Louis viccesen, ez mindenki másra is igaz volt.

 - Még sosem festettem a hajamat kékre - vont vállat Eleanor. Nati és én ittunk csak.

 - Még tavaly nyáron Riminiben - magyarázta Nati Harry érdeklődő pillantására.

 - Nati haját teljesen szőkére szívta a nap, az enyémet pedig leszívtuk, hogy befogja a festék. Pár mosás után lekezdett lilulni, majd szürkülni. Vicces volt - magyaráztam én is.

 - Muszáj erről majd fényképet mutatnotok! - Pislogott nagyra nyílt szemekkel Liam. Megpaskoltam az arcát, majd Harryre néztem, mert ő jött.

 - Hmm... Mit nem csináltam még? - gondolkodott hangosan. - Még nem csókolóztam az Eiffel-torony tetején.

 Nati és rajtam kívül mindenki ivott.

 - Hmm... - Nem tudtam megállni mocorgás nélkül. Fészkelődtem a gondolatra, hogy Liam a föld egyik legelhíresültebb romantikus helyen csókolózott valaki mással.

 Nati Harry füléhez hajolva mondott neki valamit, ezért inkább eltereltem a gondolataimat a kényes téma felől. - Nem sugdolózni kell! Hangosan! - Louis bekapcsolódott a nagy hangjával és ő is buzdította Natit.

 - Még sosem kérték meg a kezem. - A koktéljával játszott az asztalon és nem nézett Harryre.  Liam, Harry és Louis kortyoltak, de mi lányok kimaradtunk.

 - Megnézhetitek róla az interjút az interneten! - Kacsintott Louis Natira.

 - De abban nekem nem kérték meg a kezem! - Csapott az asztalra játékból Harry.

 - Hát akkor ki akarta a te kezed? - Kérdeztem előre dőlve. Sejtettem, hogy valahol ebben poén van.

 - Hát nem egy bulin találtam magamat térdelő lányok előtt. - Arcán perverz vigyor szélesedett el.

 - Harry! - Nevetett fel Eleanor és mindenki vele nevetett.

 - Én még sosem láttam meztelenül Harryt! - Vigyorogva Nati szemébe fúrtam a szemeimet, mire ő pirulva kortyolt a poharából. Liam és Louis is ittak, mire csak röhögve dőltem hátra a székemben.

 - Nem annyira vicces, mikor mindig arra kelsz, hogy Harry meztelenül járkál a turnébuszon - pislogott nagyokat Liam, mintha a jelenetet akarta volna kipislogni a szeméből.

 - Jól van, nagyfiú, most te jössz. - Fölemeltem a poharamat és Liam felé fordultam.

 - Én még soha, de soha, de soha sem... - Vett egy mély levegőt és én megbabonázva vártam a szavait. - ...gyújtottam illatosított gyertyákat a fürdőszobában.

 Kirobbant a röhögés és mindenki ivott.

 - Aaa! Milyen romantikus! - jártatta körbe a tekintetét mindenkin Nati.

 Lassan, de biztosan haladtunk körbe-körbe. Voltak egyszerűbbek a dohányzás, tetováltatás téren, de voltak olyanok is, mint a nyilvános parkban szexelni vagy nudizni egy tömött strandon. Minden egyes kijelentést több perces nevetés követett, de nem szóltak ránk, hogy túl hangosak vagyunk.

 Liam egész játék alatt a kezét a combomon tartotta, én pedig úgy kapaszkodtam a bicepszébe, mintha mentőöv lenne. Akadály mentesen tudtunk inni, és még a testi kapcsolatot sem kellett megszüntetnünk.

 Louis hirtelen felindulásból két bónusz kört is beiktatott, mondván, hogy lassan fogy az italunk és tequilát itatott velünk. Az én poharam tartalma túl sokára fogyott el, mert folyton olyanok jöttek, amik rám is igazak voltak, de mire én kivégeztem a sajátomat, Nati már a harmadik pohár végénél járt, nem úgy mint Liam, akinek csak a másfél pohárja volt üres. De a sör hol tud annyira ütni?

 - Nem megyünk föl? - Kérdeztem Liam fülébe suttogva, már amennyire spicces állapotban a suttogás megközelíthető.

 Elköszöntünk a többiektől, és átkarolta a derekamat, míg a lépcsőhöz értünk. Egymást pisszegtük le, én meg a korlátba kapaszkodva másztam felfelé a lépcsőn. Enyhén imbolygott a talaj és még mindig alig bírtam megállni a röhögcsélést, de tudtam, hogy merre haladunk. Liam a vállamra hajtotta az állát és szorosan átölelt, így vicces pingvin-járásban tettük meg az utat. Elsőre kinyitottam a szobám ajtaját, ami önbizonyítást nyert, hogy nem részeg vagyok, csak spicces.

 Az ajtó becsukódott mögöttünk, de mivel Liam nem engedett el, nem értem el a kapcsolót. Egy határozott mozdulattal maga felé fordított, mire nekem egy halk sikkantás hagyta el a számat, amit kuncogás követett.

 - Na hogy érezted magadat? - kérdezte Liam az ablakon keresztül beszűrődő kinti fényben halványan csillogó szemekkel.

 - Nagyon jól. - Kezeimet a nyaka köré fontam és a mellkasának dőltem. Még egy lépést sem tettünk a szoba belseje felé. - Ma sem vettél ki szobát magadnak. - Nem kérdeztem, hanem kijelentettem. Ő meg helyeslően hümmögött.
 - Jobban szeretnél egyedül lenni? - kérdezte a kezeit végig vezetve a két oldalamon és a csípőmön nyugtatta őket.
 - Szeretnéd kiélvezni a vendégszeretetemet? - Ujjaimat végig futtattam a haján.
 - Egész nap másra sem tudtam gondolni. - Ajkai rátaláltak az enyémre és a kezdetben édes és kedves csók végül éhessé és követelőzővé vált.
 Valahogy elvergődtünk lámpa nélkül az ágyig bukfencek nélkül. Ujjai fürgén kigombolták a blúzomat út közben, majd a földre csúszott. Áthúztam a fején a fehér pólót, és kicsit túl vehemens lehettem, mert hallottam pár cérnát szakadni. Ajkain mosoly játszott, mikor az enyémhez értek. A cipőmre nem emlékszem, hogy mikor vettem le őket, de mikor Liam a szoknyámat tolta le a bokámig, végig simítva a lábamat az útja során, már biztos, hogy nem volt rajtam. Fölfelé néhol csókot lehelt a combomra, amitől térdeim megremegtek. Az ő nadrágja is hamar távozott, majd az ágy puha takarói közé kerültünk. Míg nyelveint vehemens harcot folytattak a dominanciáért, ujjai gyengéden fedezték fel minden domborulatát és mélyedését a testemnek. Az én ujjaim a bicepszein simítottak végig, ahonnan áttértek a felsőtestére. Körmeimmel csak játékosan végigkarmoltam a hátán, ami még biztos nem hagy nyomot, mire egy morgás hagyta el a száját. Ajkaival végig csókolta az állam vonalát, majd a kulcscsontomnál beszívta az érzékennyé vált bőrömet. Nem lett volna olyan testfelületem, ami jelenleg ne lett volna érzékeny az érintésétől és a közelségétől.

Akartok valamit, ami belemegy a részletekbe is? Csak mert senki nem írt semmit. Pedig naponta 70en kattintotok ide. Egy "bú" igazán jól esne. 

Forr a vérünk

valaki így találta meg a blogot: "blog 1d a ahol harry csaja neve nati" nagyon sírok a röhögéstől!!! Ki volt az? xD

26. fejezet

 Miközben öltözködtünk valahogy összeállt a kép a mai napról. Értelmet nyert Nati erősködése a H&M fehérnemű részlegén... Akkor is bele pirultam a gondolatra, hogy ilyesmit fogunk venni, de akkor már a srácok leléptek, és ők kimaradtak ebből. Eleanort is rábeszélte egy szexisebb darabra, miután magának is választott valamit. Gondolkodás nélkül magamra húztam az egyik új szettem alá. Ha már harc, legyen harc.

 Natinak volt több választási lehetősége is, tekintve a rengeteg szatyorra, amit birtokolt. El és én már rég készen voltunk, mikor Nati a frissen vásárolt fehérneműjében álldogált az ágyamra kiterített lehetőségei előtt.

 - Ne segítsetek, mert az csalás! - Mondta miután mellé álltam, de még mielőtt megszólalhattam volna.

 A srácok kopogtak az ajtón, mire Nati ijedten magára kapta az egyiket. Beengedtem őket és Liammel találtam magamat szembe. Egy hosszú, barna kabát volt rajta, alatta egy fehér póló, farmer és egy barna bakancs, ami illett a kabáthoz. Megfeledkeztem a többiekről és hogy körülöttünk emberek vannak. Míg az én szemem végig járta őt, az övéi sem tétlenkedtek.

 Mikor újra találkozott a tekintetünk, ismét felfedezni véltem a szemeiben azt, amit reggel is. Ártatlan szájra-puszinak indult az egész kívülről nézve, de eszünk ágában sem volt elengedni egymást.... Egészen addig, míg Louis meg nem köszörülte a torkát, Harry meg valami olyasféle megjegyzést tett, hogy máshol kéne lenniük.
 Félre álltunk Liammel, még mindig egymásba kapaszkodva, és miután a két srác is bejött a szobába, becsuktuk az ajtót. Forrtam belülről és hirtelen nagyon melegem lett. Nati a karomnál fogva rántott ki Liam kezei közül és Eleanor mellé állított, ő pedig mellettem foglalt helyet.
 - Hoztam a fényképezőgépet - mutatta fel a tárgyat Harry, és megszakítottam a Liammel való szemezést csak hogy pillantást vessek rá.
 - Fényképekről nem volt szó - mondta El és aggodalom ült ki az arcára.
 - Nem a Vogue-ba megy, nyugi - kacsintott rá megnyugtatás képpen Harry.
 - Lányoké az elsőbbség - intett a kezével Liam a szemeit az enyémbe fúrva.
 Míg Nati döntési dilemmával küzdött, Eleanor és én félre toltuk az asztalt és mini-kifutót varázsoltunk a szoba közepére. 6 lépés lehetett az egész, de Nati elégedett volt vele. A srácok az ablak párkánynak dőltek egymás mellett, Harry pedig tüzelésre készen fogta a gépet. Nati bekapcsolt zenét is.
 Nati volt az első, aki végig libbent a kifutónkon. Nagyon élvezte és pózolt a kamerának is. Nem bírtam megállni röhögés nélkül, amihez El is csatlakozott, majd végül mint egy fertőzés, mindenkinek a szájára mosolyt illesztett.
 Eleanor volt a soron következő, és annak ellenére, hogy nem volt ínyére a fényképezős dolog, a kifutó végén játszott a felsője aljával, mintha felhúzná és bele harapott az ajkába is, mint egy igazi Victoria Secret angyal. Felbátorodva a helyzet komolytalanságán, én is elővettem a modellek kifutós járását és csípőre tett kézzel tettem meg a 6 lépést. Végig Liam szemébe fúrtam a tekintetemet és előtte pár centire álltam meg. Hallottam Harry gépét kattogni. Liam szája nyílt volna a csókra, de csak finom mozdulattal a fejére raktam a kalapom és megfordultam, hogy visszamenjek a kiindulás ponthoz.
 Louis jót röhögött és elismerően tapsolt meg minket. Harry is csatlakozott hozzá, majd Liam is. Harry csinált még képet hármunkról egyszerre is több pózban, amit már csak elhülyéskedtünk, majd helyet cseréltünk velük.
 Liam vissza adta a kalapomat egy tüzes tekintet kíséretében, Nati pedig átvette Harrytől a fényképezőgépet.
 Harry lazán végig lötyögött a kifutón, mintha éppen szétesni készülne. Annyira rendellenes volt a mozgása, hogy könny folyt a szememből, annyira nevettem. A végén csücsörített, puszit dobott és kacsintott, majd csípőjét riszálva ment vissza a srácokhoz.
 Louis farmer dzsekijének a zsebébe süllyesztette a kezeit, és komoly képpel sétált végig. Meg volt benne ugyan az a kisugárzás, ami Eleanorban is. Modellek is lehetnének...
 Végül Liam következett. Az ablak párkányba markoltam, miközben egyre közelebb ért. Modellektől ellesett technikával csúsztatta le a kabátját a vállairól és hagyta a földre csúszni. A fehér póló alját félig felhúzta, megvillantva a kockáit. Nagyon is tisztában volt vele, hogy milyen hatással van rám ez a látvány. Ő nem állt meg, hanem a fejét az enyémhez döntve vetett véget a sétálásnak. Egy pillanatig a szememben kereste a legmélyebb titkokat, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment. Az ujjaim elfehéredtek a párkány szorításától.
 - Azt hiszem most láttuk az előjátékukat - mondta félhangosan Harry Louisnak, aki egyet értően bólogatott. Nem érdekelt. Jelenleg minden idegszálam Liamre volt hangolva és nem tudtam elképzelni még egy pillanatot sem, hogy nélküle létezzek.
 - Éhes vagyok. Nem kapunk be valamit? - Kérdezte Nati.
 - Jó ötlet - karolt belém El, hogy az ajtóhoz kormányozzon. Nem húztam ki magamat, bár nem éreztem az éhséget, próbáltam emlékeztetni magamat, hogy milyen kevés ideje ismerjük egymást. Az agyam logikus része viszont úgy látszik nyaralni ment...
 A szálló éttermében otthonos volt a hangulat. A kalapomat fent hagytam a szobában, mert az asztal mellett ugye nem illik viselni. Néhányan szigorú pillantást vetettek Natira, akinek a rövid nadrágja és a csizmája már súrolta az etikett határát, de miután leültünk egy nagyobb asztalhoz, mindenki visszafordult a saját élete felé.
 Az asztal közepén egy gyümölcs tál szolgált díszként. Harry első dolga volt, hogy megtapogatta őket.
 - Ezek igaziak! - tört ki belőle meglepetten, miközben mindenki más az étlapot tanulmányozta. Nem volt túl sok lehetőség, amiből választani lehetett, de azért volt valami. Harry észrevételét a srácok tapizása követte. Kezükben forgatták a gyümölcsöket, mintha sosem láttak volna ilyet.
 - Valami újat találtatok? - Kérdeztem vigyorogva. Nem tudtam elfolytani a helyzet komikusságát.
 - Tudtátok, hogy meg tudok hámozni egy vérnarancsot? - Kérdezte Harry a kezébe véve az egyik említett gyümölcsöt.
 - Nem hiszem el. - Rázta a fejét Nati.
 - Nem tudod, hogy mikre képesek ezek az ujjak. - Harry az arca elé emelve táncoltatta meg az ujjait, majd neki állt a vérnarancs hámozásának.
 - Nekem már attól fájnak a körmeim, hogy csak nézem. - Fordította el a fejét El, hogy ne lássa a műveletet.
 Harry különleges képességének bemutatása után megrendeltük a vacsoránkat is. Az emberek lassan kiszivárogtak az éttermi részből és csak mi maradtunk. Az asztalt leszedték és elő kerültek a koktélos itallapok. A hangulat világítást felkapcsolták és valahonnan zene szűrődött.
 - Most, hogy ilyen remekül kijövünk egymással, azt hiszem itt az ideje egy játéknak. - Louis úgy húzta ki magát a székben, hogy magasabbnak tűnt. Ezt Liam fülébe súgtam, és együtt kacagtunk. Lou ezért szúrós szemekkel nézett ránk. A kezemmel egy láthatatlan cipzárt húztam be a számon, de miután elfordította a tekintetét, Liammel újra egymásra nevettünk.
 - Azt hiszem már túllépték azt a határt, amit alkohollal szerettek volna - jegyezte meg Harry felénk mutatva a hüvelyk ujjával.
 - Neeem! Még csak a felszínét súroljuk a jólétnek - legyintettem széles mosollyal. Nem az alkohol volt a motorja a jó kedvemnek, hanem ez az utolsó két nap, amit együtt töltöttünk. Harry vállat vont és ránk hagyta.
 - Vissza megyünk a kőkorszakba? - kérdezte Nati.
 - Ezt hogy érted? - értetlenkedett Louis.
 - Gondolom Igaz-Hamis-at akarsz játszani. Körben mindenki mond valamit magáról, ami igaz rá, de akire nem, az iszik. - Nati mindezt átlagos hangon mondta, se nem izgatottan, se nem unottan. Érdekes volt így hallani beszélni.
 - Most elvetted a reflektor fényemet - dobta be a műdurcit Louis.
 - Akkor visszaadom azzal, hogy te kezdhetsz - Nati intett a pincérnek, hogy pakolja meg az asztalunkat piával. Kinek mihez volt kedve, de hanyagoltuk a tömény italokat. A srácoknál sör volt, Eleanor Bloody Maryt ivott, Nati valami kék kotyvalékot, én pedig részemről egy sunyi narancs-vodkát kaptam. Azért volt sunyi, mert nem éreztem rajta a vodka ízét, ami vagy azt jelentette, hogy az eddig elfogyasztott pia kiütötte már az ízlelő bimbóimat, vagy jól keverték az italokat.
 Nem is gondolkodtam ezen túl sokat. Louis máris egy eszméletlen kijelentéssel villogott a kapott reflektorfényben.

Írói helyzet jelentés

Sziasztok!
A nyaram elmúlt, a kedvem romlott és az ihletem is elhagyott. Elment nyaralni. Jelenleg próbálok a heti megjelenésekre gyúrni. Milyen extrát akartok? Gyilkosságot? Csalást? Drogot? Prostitúciót? Politikát? Üldözést? Nevezzétek meg és bele teszem.
Leah

Helyzet van

25. fejezet

 Liam kezei már a pólóm alatt jártak felfedező utat, a melltartóm alját ujjaival követte és a csaton állapodott meg az egyik keze. Még nem csatolta ki. Gondolom esélyt akart adni, hogy megállíthassam. De még én sem voltam teljesen biztos a helyzetben. Kezei végül elkalandoztak a pólóm aljáig, amit szépen lassan felfelé kezdett el csúsztatni. A két oldalán térdeltem, csípőm pont a dereka fölött volt. Nem kellett azon törnöm a fejemet, hogy mit tervez... A felsőm végül teljesen felcsúszott az államig, és meg kellett szakítanunk a folyamatos kapcsolatot az ajkaink között, hogy megszabaduljak az anyag darabtól. Liam kihasználta az alkalmat és sötétbe hajló szempárját végig jártatta az eddig eltakart felületen.

 - Ez még csak olyan, mintha fürdőruhában lennék - hajoltam a füléhez, hogy belesuttogjam a szavakat. Felbátorodott tetteimen vagy csak hogy nem állítottam le, így egy határozott mozdulattal ő került felülre. Ajkai nedves utat építettek az ajkaimtól, a melltartó pántja mellett lefelé haladva a középen találkozó kosarakig. Nem tudtam, de nem is akartam visszafogni a sóhajokat, amiket Liam ajkai kényszerítettek ki belőlem. Lehelete végig cirógatta a bőrömet amerre csak járt. Éles csörgéssel szólalt meg a fülem mellett Liam telefonja. A nem várt hangtól összerezzentem. Liam agresszívan felmarkolta az elektromos kütyüt és anélkül vágta a legmesszebb lévő falhoz, hogy megnézte volna ki keresi. Vigyorogva hajolt ajkaimhoz egy édes csókra. Az agresszív oldala nem ijesztett meg, hiszen már találkoztam vele, mikor behúzott annak az alaknak a bárban. Inkább beindított... Kezei már nem tétováztak a csatt felett, egyből kiszabadította melleimet börtönükből, hogy utána megannyi csókkal köszöntse őket.

 Nem tudom, hogy az Apple iPhone 5 kivételesen tényleg ennyire strapabíró lett a fejlesztéseknek hála, vagy csak ez a készülék nem akart meghalni. Egy biztos, még mindig csörgött azzal az idegesítő alap csengőhanggal. Mikor végre elhallgatott pár percre rá az ajtón kezdtek el kopogni. Először finoman, majd dörömbölni kezdett a türelmetlen vendég.

 Liam egy morgással távolodott el a hiper érzékennyé vált bőrömtől. Lehajolt az ágy mellett és a kezembe adta a melltartómat és a pólómat. Ingerült lett, hogy félbe kellett szakítani a mi kis pillanatunkat. Nagy léptekkel az ajtónál termett, majd vissza fordult, hogy megnézze felöltöztem-e már. Az ujjaimmal átfésültem még a hajamat, majd bólintottam.

 Az arcára volt írva mit érez és a szemeivel gyilkolt, mikor az ajtón dörömbölő Harryre nézett. Majdnem beesett az ajtón, de hamar visszanyerte az egyensúlyát.

 - Mi van? - dörrent a banda társára.
 - Louis most hívott, hogy 5 perc múlva jönnek értünk. - Arcán hatalmas vigyor ült ki. Nati nem volt vele. Gondolom még készülődött. Mikor náluk jártam még neki se látott. Gondolom most levágott fejű csirke módon rohangál körbe a szobában... Majdnem felröhögtem a gondolatra. Nekem meglepő módon nem húzta le a kedvemet, hogy félbe szakítottak minket. Inkább jelnek fogtam fel odafentről...
 - És mégis mit csinálunk? - Kérdezte durcásan maga előtt összefonva a karjait Liam.
 - Gondolom csatangolunk a városban - vont vállat a göndör. - Valami olyasmit is emlegetett, hogy a lányok meg akarják nézni El fősuliját.
 - Tényleg volt róla szó tegnap - simítottam végig a vállán Liamnek. Szomorú szemekkel nézett rám a barna szemeivel, de kiolvastam belőle a beletörődést is.
 - Jó. Akkor mindjárt elkészülünk mi is. Lent találkozunk a halban. - A hangja is szomorkás lett. Harry válaszát meg sem várva csukta rá az ajtót.
 Fordultában csúsztatta a kezét a derekamra és már az arca is nagyon közel volt az enyémhez. Az egyik kezem a tarkóján, a másikkal a mellkasának támasztottam, hogy vissza tartsam. Nehéz szívvel tettem, de sejtettem, hogy nem hagynánk megint abba, hogy a dörömbölő ajtót kinyissuk...
 - Ta-talán... - Szinte megbódultam Liam gyengéd agressziójától. A falhoz nyomott a fürdőszobába vezető ajtó mellett. A szemeiben már nyoma sem volt a beletörődött levertségnek, helyét a vágy vette át. - Talán ezt jelnek kéne vennünk. Hogy lassítanunk kéne. És az alapoknál maradni.
 Olyan közel volt, hogy osztoztunk a levegő vételeken és a szavak csak suttogva csúsztak ki a számon. Minden mozdulatát az ajkaimnak végig kísérte. Kibaszottul nehéz volt koncentrálnom.
 - Mmmm... - Liam végig siklott a nyakamon alig érintve a bőrömet, mégis libabőrös lettem. - Szerintem te sem hiszed el azt, amit mondasz.
 - El hiszem vagy sem... - Liam szemeibe néztem. - Azt tudom, hogy El és Lou nemsokára itt lesznek és gondolom nem így akarsz jönni a kis körutunkra. - Végig néztem a meztelen felsőtestén meg a melegítőjén. - Nem mintha bármi kifogásom lenne ellene. - Vigyorogva vissza emeltem a pillantásomat.
 Kaptam még egy puszit, majd elő vett pár ruhadarabot az egyik táskájából és bement a fürdőszobába. Én elővettem a sminkes cuccaimat és fotóképes arcot varázsoltam magamnak 2 perc alatt alapozóval és korrektorral. Liam akkor jött ki, mikor a szempillámat festettem.
 - Szerintem erre semmi szükséged. - Hátulról átkarolta a derekamat. A szoba egész alakos tükre előtt álltam, hogy jobban lássam mit csinálok.
 - Elhiszem, de ha csak két lépést teszünk összeverődve egy csoportba, máris fotósok és rajongók fognak minket körül venni. - Befejeztem a műveletet: semmi rúzs vagy szemhéjfesték. Még púdert és bronzosítót vettem elő és visszaálltam a tükör elé, Liamnek háttal. - És a kettő néha nem feltétlenül különbözik.
 - Nem mindegy, hogy ők mit gondolnak? - Kérdezte kicsit vehemensen Liam.
 - Nem. - Visszadobáltam a cuccaimat a helyükre és átkaroltam a nyakát. - Nem akarom, hogy az miatt aggódj, hogy engem utálnak a rajongóitok. Mert lesz olyan, aki nem fogja elfogadni, hogy a férjükkel randizom. - Liam csak megforgatta a szemét a "férj" szónál. - De így legalább én tisztában leszek vele, hogy a maximumot nyújtottam.

 Miután El és Lou megérkezett, telefonon értesítettek minket is. Magamhoz vettem a telefonomat és Liam zsebébe süllyesztettem a pénztárcámat. Nem bírtam megállni kuncogás nélkül, de egyszerűen ez egy fizikai törvény, hogy a srácok zsebébe minden belefér, míg a lányoknak csak ál-zsebek jutnak, amikbe semmit sem lehet pakolni. A telefonom még csak-csak elfért a kabátomban anélkül, hogy kiesett volna, de a mini-pénztárcám, amiben csak a személyim volt meg a bankkártyám már kikandikált volna... Liam pénztárcája nagyobb volt az enyémnél, és ez valamiért megnyugtatott.

 El, Nati és én puszilkodtunk és egymásba karolva hagytuk hátra a srácokat. Fogalmam sincs, hogy mi késztetett minket erre a zsigeri, nyálas, lányos gesztusra, de csevegtünk a semmiről és nevettünk mindenen. Boldogok voltunk, hogy együtt vagyunk.

 Elsétáltunk a sétáló utcához a közelben és elengedtük egymást. Mindenki megtalálta a párját és úgy andalogtunk hol kézen fogva, hol nem. A Marker Street tele volt üzletekkel és nem is voltak olyan sokan. Tekintettel, hogy csütörtök volt és dél, szóval tanítási idő. Örültünk neki, mert így nem keltettünk feltűnést. Beszélgettünk és kirakatokat néztünk. Bementünk a Primarkba, amit a srácok kértek, majd a H&M-be is, amit mi, lányok kértünk. Végül a srácok ellógtak és a játék boltban találtuk meg őket. Rövid idő alatt nagyon sok minden történt és tele voltam új információval a srácokról és Eleanorról is. Az agyam már bizsergett, mikor beültünk egy vicces nevű étterembe enni. Egymást túlharsogva próbáltunk meg beszélni a másikkal teljesen eltérő témákról. Nap közben megállították a banda tagokat egy-egy fotóra, amit el is vállaltak, de megkérték őket, hogy ne azonnal rakják ki az internetre. Kedves emberekkel találkoztunk, de én rosszabbat vártam. Sokkal rosszabbat. Jót csalódtam az emberiségben.

 - Imádom rajtad a mentát - súgta a fülembe Liam, miután elhagytuk az éttermet. Cinkosan rám kacsintott és a fenekemre csapott. Elpirultam, mert publikus terepen voltunk. Mit sem törődött vele és a kezem után nyúlt. Nála is volt szatyor tele ruhákkal meg nálam is. De ez semmi volt ahhoz képest, amit Harry és Nati vásároltak össze. Még El és Lou párosánál is kevesebb volt a szatyrok mennyisége.

 - Attól féltek, hogy holnap jön el a világ vége? - kérdezte Eleanor tőlük.

 - Inkább attól, hogy elveszítjük a versenyt - válaszolt Nati. Persze mind a négyen zavartan néztünk rá.

 - Milyen versenyt? - kérdezte Louis.

 - A ti cuccaitok a mieink ellen. - mutatott körbe Harry, mintha ez magától értetődő lenne.

 - Mégis mióta áll ez a verseny? - kérdeztem rosszat sejtve.

  - Már az elejétől kezdve - vont vállat Nati.

 - El sem merem képzelni, hogy mi zajlik a fejükben - jegyezte meg félhangon Liam, mintha Harryék nem hallanák meg.

 - De az idő lejárt. Most vissza megyünk a szállóba és összemérjük amink van - jelentette ki Harry, mint egy kvízműsor vezetője.

 - És ki fogja eldönteni a győztest? - kérdezte El.

 - Ha nem lesz zsűri mindenki csak magára fog voksolni - jegyeztem meg Liam oldalának dőlve.

 - Majd akkor csak divat bemutatót tartunk - csillant fel a szeme Natinak.

 - Komolyan ki kéne vizsgáltatnunk titeket - csóválta a fejét Liam.

 - A srácok az én szobámban, a lányok Adi szobájában fognak átöltözni - ismertette Nati a tényeket.

 - Ezt most találjátok ki menet közben, vagy már előre kiterveltétek? - kérdeztem fáradtan. Meg sem próbáltam már megfejteni, hova akarnak kilyukadni.

 - Ismerlek már téged annyira, hogy tudjam valami tétje lesz ennek az egésznek - intézte szavait Louis Harrynek, de ő csak ártatlanul vigyorgott.

 - Jobb ha most indulunk vissza. - Liam a sétáló utca vége felé nézett, ahol egy csapat fiatal lány közeledett nagy sebességgel.

 Gyorsan mind egy taxiba préselődtünk, hogy ne tudjanak követni minket. Megúsztuk a tömeget, és egy kisebb dugó után már ki is szállhattunk a járműből. A szállóban ezek után minden az előre megbeszélteknek megfelelően zajlott.

Nyári szünet

Liam 3 srácot tart 1 kezével... *olvadok*

24. fejezet

 Nati ajtajához érve először a fülemet tapasztottam rá. Nem akartam beleavatkozni semmibe sem. Ha értitek... De mivel csend volt, vagy legalábbis nem szűrődtek ki olyan hangok, ezért bekopogtam.

  Nati férfi ingben nyitott ajtót, aminek az ujjai le voltak vágva, és aki a csonkítást végezte valószínűleg nem egy éles ollóval tette, mert foszladozott a szegény ujjatlanná avanzsált ruhadarab.

 - Szia - vigyorgott teli pofával Nati.

 - Szia - mosolyogtam rá vissza. - Csak jöttem szólni, hogy még élek. És lecsekkolni, hogy még te is élsz-e.

 - Minden a legnagyobb rendben - bólogatott a levakarhatatlan vigyorral az arcán.

 Tudtam, hogy szexeltek. Natinak az arcára volt írva. A tegnapi fáradtság és idegesség sehol sem volt, amit még akkor is észrevettem rajta, mikor ruhákat próbálgattunk egy drága butikban. Még a csajos nap sem tudta elűzni a gondolatait, amelyekhez hasonlók az én fejemben is megfordultak. Tényleg akarjuk ezt? Rá kellett jönnöm, hogy nem ez a fontos kérdés. Ha azt vesszük alapul, hogy kikről van szó, nem találunk mást, csak dolgozó fiatalokat, akik viszonozzák a vonzódást felénk. A probléma vagy az esetleges buktató csak akkor mutatkozik, mikor megpróbáljuk egyeztetni a srácok munkáját az életünkkel. Ott vannak a rajongók, akik lehetnek kedvesek vagy ördögiek. Valamint ne feledkezzünk meg a médiáról és a paparazzókról. Már eddig se hittem el mindent, amit az újságban vagy a híradóban mondtak. A családdal eltöltött nyaralásokon, amikor a nagybácsikám és Alex társaságában töltöttünk, volt amikor késő este hallgattam a felnőttek beszélgetéseit. Ők nem láttak, mert elbújtam egy lépcső fordulóban vagy egy folyosó kiugrójában, esetleg egy földig érő függöny mögé... Egy idő után össze tudtam vetni a hallottakat a hírekkel, amiket a média közölt. Nem tudom, hogy azt higgyem el, amit a családom tud, vagy amit a média próbál meg elhitetni minden állampolgárral. Bizalmi problémáim viszonylag nem voltak. Senkiben sem bíztam, akit nem ismertem. De akkor hogyan lehet megismerni valakit? - hallom kérdéseteket. Egyszerű: próbaidőt adok az embereknek. Nem osztok meg minden egyes információt mindenkivel, aki szembe jön velem az utcán...

 Mégis egy eldugott szállóban állok a frissen szexelt barátnőmmel szemben és valószínűleg olyasmibe keverjük magunkat, amit épségben biztos, hogy nem lehet megúszni. Szerelem. Fura érzés. A kémia ami a testben zajlik, összekeveri a hormonokat, pillangókat varázsol a gyomorba és a reakció a másik fél felé összeegyeztethetetlen mindennel, amit valaha is logikusnak gondoltál. Ha Liam őszinte mosolyára gondolok, mikor véletlenül megpillant vagy csak visszaidézem a reggeli pillanatokat, máris gyorsabban szedem a levegőt és boldogság önti el minden porcikámat.

 Vannak laikusok, akik szerint a szerelem csak egy idő múlva alakul ki. Nincs olyan, hogy szerelem első pillantásra. Eddig én is ezt hittem. Mivel eddig nem is találkoztam vele. De minden, amit Ő mondott nekem, vagy tett, behízelegte magát a gondosan felépített várfalam mögé. Ha mindez nem velem történne és más mesélné el, nem hinnék neki. Nem hinném el, hogy az együtt töltött idő hiánya nélkül meg lehet ismerni valakit. Azt mondanám, hogy csak egy képzelt személyiséget kedvelt meg, és nem azt, aki valójában a másik oldalon van. És talán így van. De mi van ha mégsem? Mi van, ha most az egyszer, az életben egyszer Liam más. Ilyen érzést kelt bennem. Bizalmat kelt egyetlen pillantásával. Egész nap el tudnám nézni azt a szempárt...

 - Menjünk valamerre? - kérdeztem a nemleges válasz reményében.

 - Szerintem szükségünk lenne egy kis pihenésre - javasolta Nati. - Rákészülünk a vizsgákra.

 - Még csak március van - csóváltam a fejemet egy elnéző vigyorral az arcomon. Már eleve sejtettem, hogy Nati ezzel fog jönni.
 - Van még két hónapunk -kacsintott felém Nati, majd lassan  becsukta az ajtót. Vissza indultam a saját szobám felé és közben a szálló berendezését néztem. Csak úgy nézelődtem és bambultam. Parketta volt a padlón, amit néhol szőnyeg fedett el, és a színei passzoltak a falak mintás tapétájához. A folyosón antik hatású szekrények voltak üveg vázákban virágokkal a tetejükön. A falon festmények helyett tükrök voltak, így nagyobbítva a teret. Mégsem keltett régi hatást az egész... Nem volt meg az a dohos szag, és nagyszerűen karban volt tartva a hely. Kedvem támadt visszajönni majd ide valamikor.
 A szobámban Liamet még mindig az ágyon aludva találtam. Felmásztam mellé, miután levettem a cipőmet, és végig simítottam a homlokán, mire mocorogni kezdett.
 - Nem vagy te beteg? - kérdeztem aggódva és a hőmérsékletét ellenőriztem.
 - Nem - nyögte rekedten. - Ez teljesen normális. Mindig ki vagyok ütve ilyenkor.
 Egy szavát sem hittem el, de nem akartam felbosszantani, vagy ilyesmi. Így is ramatyul nézett ki.
 - Kérsz valami levest vagy teát? - Közben a fejét simogattam, de ő kinyújtotta az izmos karját és körbe fogta a derekamat, közelebb húzva magához és egyben lejjebb is, hogy egy szinten legyek vele.
 - Elég a te illatod is. - Arcát a nyakamba fúrta és a levegő megakadt a torkomon. A gyomromban feltámadtak a pillangók, és mikor megéreztem a húsos ajkait a nyakamon, elvesztem. Lerúgta magáról a takarót, még közelebb kerülve hozzám, és mivel még mindig nem viselt felsőt, a kezeim elkalandoztak. A vállai, a háta, majd a mellkasa is feltérképezést nyert, míg ő nedves foltokat hagyva maga után a nyakam után az állam vonalát is bejárta. Kínzó lassúsággal közelített arra, amerre én is vágytam már. Mikor végre ajkai az enyémre kerültek, mint az éhező kaptam utánuk.


Nagyon sajnálom, de semmi időm írni. Heti 5 napban dolgozom 8 órát és az utazás elvesz még 2 órát. Energiám sincs, de a fejemben annyi jó jelenetet összeraktam már, hogy alig várom, hogy megírjam nektek. Sajnos nyári szünetet kell elrendelnem, hogy legalább tudjátok, hogy mi van. Amint befejeztem a munkát (még 4 hét) jövök vissza! Remélem ettől még nem fogtok elhagyni! :s
Szeretlek titeket!

Csak egy lusta reggel

Amúgy a gif-eknek semmi közük a fejezet jellegéhez általában, csak imádom Liamet nézni. :D

Because one is not enough! :D

23. fejezet

 Este végül az álmosság nyert és nem hiperventilláltam azon, hogy mi lesz köztem és Liam között. Ő is fáradt volt és én is.

 Reggel viszont... úgy keltem fel, hogy Liam hátulról átölelt és az ujjaink összefűzve voltak a mellkasomhoz húzva. Pár percig még fel kellett fognom a jelenetet, míg a fényviszonyokkal barátkoztam, de utána csak mosolyogva néztem a kezeinkre. Csodálkoztam rajta, hogy ilyen nyugodtan aludtam. Általában össze-vissza ficánkolok este és esély sem adódik egy ilyen alvás-pózban kelni...

 Mivel Liam szuszogása egyenletes volt, így gondoltam, hogy még adok magamnak pár perc szundit. Végül is amiért elutaztunk idáig már itt volt mellettem, úgyhogy bármit is fogunk csinálni, nem sietünk sehova se...

 Ha Liam itt van, Harry biztos Natihoz "tört" be, aminek szerintem egész napos szoba szerviz lesz a vége, és inkább nem akarok a részletekre gondolni. Ha viszont mégis kidugják a képüket a szobából, az sem mostanában lesz. A szabad kezemmel elértem a telefonomat a párnám alatt, így meg tudtam nézni az időt. 9 óra 11 perc. Nem rossz. A telefonon alvás pedig rossz szokás, amiről nem tudok leszokni. Visszacsúsztattam a készüléket, de majdnem kiugrottam a bőrömből, mikor Liamé elkezdett csörögni. Az egyik gyári csörgés volt neki beállítva, így meg tudtam különböztetni az enyémtől, ami mellesleg most Phil hangjára csörög, mert kóddal védte le, hogy ne tudjam megváltoztatni. Már dolgozom a kódfejtésén...

 - Bocsi, bocsi, bocsi, mindjárt kikapcsolom - motyogta rekedtes hangon Liam, és a párnája alól húzta elő a kütyüt. Ha!

 Nyomkodta a képernyőt, majd visszafordult felém, de én már rég kikeltem az ágyból.

 - Fel kéne kelni, nem gondolod? - kérdeztem a fürdő felé lépkedve, hogy arcot mossak. És fogat.

 - Nem. Fáradt vagyok, álmos vagyok. Gyere vissza aludni - mondta csukott szemmel felém nyújtva a kezét.

 - Mindjárt - csuktam be magam mögött az ajtót és használatba vettem a fürdőt. A hajam sosem állt úgy, mint a széna boglya, de azért kócosnak, kócos szokott lenni ébredés után. Az ujjaim bőven elegendőek voltak egy fésűnek, így túl sokat nem kellett szenvednem. Fogat mostam és lemostam az arcomat, csak hogy észhez térjek.

 - Rendeltem reggelit - fogadott az ágyon ülve Liam és már volt rajta egy melegítő nadrág. A felsőtestéről még mindig fagyit lehetett volna nyalni, de ezt a gondolatot próbáltam elhessegetni.

 - Oké - bólintottam, miközben ő is bement a fürdőbe. - Ennyit az alvásról? - kérdeztem az ágy közepén ülve, mikor kijött onnan.

 - Arról sosem mondok le - jegyezte meg vigyorogva, és a lábaim két oldalán, négykézláb mászott föl. - Jó reggelt - köszönt halkan szemtől szembe velem.

 - Jó reggelt - köszöntem vissza mosolyogva. Lágy csókot lehelt ajkaimra, amit örömmel viszonoztam. Ledőlt mellém az ágyba és én a karjai közé bújtam. Ujjaimmal végig jártam a felkarjaink izmait, amik anélkül is kidudorodtak, hogy befeszítette volna. Majd lejjebb csúsztak az ujjaim a tollas rajzra, majd végig rajzoltam a négy nyilat. - Amúgy ezeknek van jelentésük? - De nem válaszolt, csak morgott valamit. Felnéztem rá, és a szemei csukva voltak. Gondolom kihasználta az alkalmat, hogy amíg én felfedezősdit játszok, ő pihen. Visszanéztem az ujjaimra, amiket átvezettem a másik karjára. Végig simítottam a tetovált bőrét és mint egy láthatatlan toll, az ujjammal követtem a vonalakat. A csuklójának felső részén lévő tetoválás felett jártam, mikor kopogtak az ajtón. Liam egy nagy sóhajjal vett tudomást a reggeli érkezéséről, én pedig két lábra álltam és beengedtem a pincért. Jó étvágyat kívánt nekünk, majd nem is szaporította tovább a szót.
 A tálcán volt pirítós, főtt tojás, rántotta és narancslé a friss zöldségek mellett.
 - De egészségesek vagyunk - jegyeztem meg Liamre mosolyogva, miközben ő feltornázta magát az ágy háttámlájának dőlve. Óvatosan az ágyra raktam a tálcát, a poharakat az éjjeli szekrényre, majd szettem egy kistányérra néhány pirítóst és rántottát. Közben bekapcsoltam a tévét, hogy legyen valami háttérzaj.
 - Most van a turnén egy egészséges életmód-tanácsadónk is. Figyel arra, hogy mit eszünk és a rendszeres mozgásra is - magyarázta Liam a reggelit. - Niallal szoktak egymásnak ugrani néha, de szerintem megéri. Több energiánk van és legalább egészségesek vagyunk - huncut mosollyal zárta a mondandóját, amitől a szívem is hevesebben vert.
 - Na és ez hogy egészséges? - kérdeztem a rántottára mutatva, ami ahogy elnéztem sonkadarabokkal volt meghintve.
 - Hát így! - mondta a rántottát egy pirítósra púpozva majd megfogott egy szelet paprikát és a szájába tömte. Nem bírtam megállni nevetés nélkül a jelenetet.
 - Gondolom a pirítós teljes kiőrlésű kenyérből van - forgattam a kezemben egy falatot, Ő pedig hevesen bólogatott.
 Összességében nagyon jó kedvvel telt a reggeli. Meglepetésemre az összes zöldség elfogyott, pedig nem szoktam reggelire nyerset fogyasztani. Azt hittem, hogy egy hadseregnek is elég lenne, de Liammel versenyeztünk, hogy ki tud több paprikát megenni... A végén el kellett mennie zuhanyozni, mert magára ejtette a felvágott paradicsomot. Erre én meg majdnem megfulladtam a kockára vágott kígyóuborka daraboktól, mert nem bírtam abbahagyni a nevetést.
 Ez után Liam visszabújt a takaró alá és az ölembe hajtotta a fejét. Én a tévét néztem és közben elkezdtem szórakozni a hajával. Imádtam a tapintását. Nem volt rajta semmi hajlakk, vax, vagy bármi hajcucc, amit a színpadra vagy a fotózásokra rákennek, hogy jól álljon. Puha volt a feje tetején és oldalt a rövidre vágott rész picit szúrós volt, mint az arcán lévő borosta.
 Megnéztem a reggeli rajzfilmek végét és észrevettem, hogy Liam ismét elaludt. Nagyon jól tudtam, hogy ki van fáradva és hogy milyen keveset alszanak a sok utazás és fellépések miatt. Valamint a hülye fejük miatt, amikor mini-partit rendeznek maguknak a buszon vagy fent maradnak egész este videójátékokkal játszani...
 Békén hagytam a haját és csatornát váltottam miután halkabbra vettem a készüléket, de Liam megmoccant.
 - Ne hagyd abba - nyögte álmos hangon, én meg kuncogva folytattam a hajának a birizgálását.
 Hiába nem csináltunk semmit, mégis sokkal jobb volt ez így, mint ha megint csak telefonon keresztül beszéltünk volna.
 A tény, hogy nyugodtan tud feküdni mellettem, ellazulni és beéri a semmit tevéssel, mélyebb szinten nyert el értelmet ennek az egésznek.
 Megnéztem egy Doctor Who ismétlést, de utána már nem tudtam tovább párnát játszani Liamnek.
 - Álom manó... - szólongattam a hajába túrva. Csak morogva jelezte, hogy hallja amit mondok. - Muszáj lesz kimennem Natihoz. Legalább ellenőrizni, hogy életben van-e még.
 Miután áthelyezte magát a párnák közé, nyomtam egy puszit a fejére, amitől elmosolyodott. Összeszedtem a ruháimat és a fürdőben átöltöztem. Hiába voltak csukva a szemei és mélyek a lélegzet vételei, azért mégis csak Liam.

Lazy voltam as shit. Rövid, de van.

22. fejezet (ADJ CÍMET!)

Na láttátok a srácok parfümjét? Hogy tetszik? Szerintem iszonyat cuki, hogy tényleg beszálltak a tervezésbe és az illat kialakításába. Nekem tetszik a kinézete, mert van rajta egy korona és tüll. :D Persze iszonyat gyerekes, de Niall megmagyarázta: "Minden rajongónk a mi hercegnőink." Persze itthon szerintem nem lehet majd kapni, de ez már más kérdés. :D Taylor Swift parfümöt sem lehet kapni, de mondjuk abba nem fogunk belehalni...
Ismételten nem tudok címet adni, mellesleg. És sorry about the late! :(

22. fejezet

 Liammel majdnem minden nap beszéltem. Telefonáltunk és hol pár percet, hol órákat töltöttünk trécselve. Eljött a március és az idő végre elkezdett melegedni is. Aztán újra hideg lett, amit fogcsikorgatva tűrtem.

 Mivel nem volt alkalmunk, hogy randit randi kövessen, így ezeken a beszélgetéseken keresztül ismertük meg a másikat. Elmesélte például, hogy miként jött rá, hogy a fogtündér nem létezik.
 Liam megígértette velem, hogy nem keresek rá a neten. Szerintem félt, hogy bármit találnék, elhinném kérdés nélkül. De azért igen mondtam neki. Még ha nem is tartottam be, azért próbáltam nem rá keresni. 300 embernél is több embert követek twitteren, így nem lehet kikerülni, ha egyszer-kétszer felbukkan egy-egy cikk róluk. Botrányosat viszont sosem olvastam, így mondhatjuk, hogy az ígéretemhez tartottam magam... Mondhatjuk...

 Még az egész március és április meg volt még, de május második felében már el fognak kezdődni a vizsgáim. Még nem stresszelek rajtuk, mert igen távolinak tűnnek. Ennek ellenére a tanáraim belevágtak egy ZH hullámba, amit a tavasz kezdetének kiáltottak ki. Liammel való beszélgetéseim így legtöbbször átcsaptak a tanulás ecsetelésébe részemről, ő pedig a koncerteket mesélte el, egy-egy interjút vagy az utazásukat. Valami mindig történt velük. Én pedig csak a könyvtárban szagoltam a dohos könyveket. Bár ez őt egyáltalán nem zavarta. Mindig kérte, hogy mondjam el mit tanulok éppen. Szerintem rejtett perverzitása volt, hogy olyat tanuljon, amit életében nem fog felhasználni.

 Első pár random telefonos tanulás után, próbáltam úgy időzíteni a beszélgetéseinket, hogy éppen szálloda vagy vendéglátás ismeretekre készüljek, mert így legalább hasznos dolgokról tudtam neki beszélni. De amikor ő hívott két interjú között a nap közben, vagy csak elbújt a tömeg elől, hogy velem beszélgessen, akkor csak mi ketten voltunk. Nem volt semmiféle szoba árazás, étel kimérés, egészségügyi előírások. Csak mi. Emlékek, történetek, a személyiségünk.

 Elköszönéskor pedig valamelyikünk mindig mondta, hogy még hány nap van hátra március 14-ig. Olyanok voltunk, mint a gyerekek: mintha visszaszámoltunk volna a nyári szünetig. Beszélgettünk azokról a helyekről, amerre koncertezni fognak, én pedig meséltem neki Alexről és a kirándulási hetünkről. Nem tűnt úgy, mintha bánta volna, amitől tartottam. Inkább izgatottnak tűnt.

 Fura volt az egész. Bizseregtem és jó kedvem volt, akárhányszor meghallottam a hangját a vonal másik végén. Álmaimban gyakran feltűnt, még ha nem is emlékeztem ébredés után, hogy mit álmodtam, azt tudtam, hogy ő benne volt.

Végül eljött a nap, amikor Natival összepakoltunk egy-egy kis bőröndöt és a minibe pattanva elvezettem Manchesterig. Március 13-ára foglaltunk szállást egy eldugott szállóban, ami gyönyörű volt kívül belül, de mivel esős napok következtek viharokkal vegyítve, így alig volt néhány vendég. Natival két külön szobába pakoltunk le, de alig volt időm körbenézni, máris csörgött a telefonom, aminek a kijelzőjén Eleanor neve villogott.

 - Szia! - Vettem fel a készüléket és a mágneskártyát magamhoz véve lefelé indultam a recepció felé, amerre őt sejtettem. - Máris megérkeztél?

 - Alig tudtam nyugton maradni egész nap. Csakis azt vártam, hogy mikor érkeztek meg! - Hallottam izgatott hangját a telefonon keresztül.

 - Tudom. Én sem bírtam volna már túl sokáig - viszonoztam az izgatott szintet. Ellel még a világ turné második koncertjének estjén számot cseréltünk, de csak az utolsó egy hétben váltak rendszeressé a hívásaink. Ő ajánlotta a szállót is, ahol most vagyunk és mivel a srácok ma még Dublinban koncerteznek, ő megmutatja nekünk a várost és az egyetemet, ahol tanul.

 Miután megláttam a hal másik oldalán, letettem a telefont és messziről intettem neki. Miután közelebb értünk egymáshoz, meg is öleltem.

 Előkerítettünk Natit a szobájából, majd El autójával mentünk "túrázni". Laza csajos napot tartottunk. Nem költöttünk pénzt csak akkor, amikor enni álltunk meg. Szerencsére megkíméltük a pénztárcánkat a drasztikus fogyástól. Leginkább csak arra fordítottuk az időt, hogy egymást megismerjük. Nati és én már eléggé összeszokottak voltunk, tekintve a történelmünkre, de Ellel alig találkoztunk és csak telefonon beszélgettünk, így kihasználtuk az időnket.

 Fáradtan szálltunk ki a kocsiból a szálló előtt, ahova El vitt vissza minket. Iszonyat kedves és nyitott lány volt, akinek elhatározott céljai vannak. Amilyennek kiismertem a nap folyamán lefogadom, hogy el is fogja érni őket. Nem búcsúzkodtunk túl sokáig, mert mind a hármunk már ágyban akart lenni. Azt nem tudtuk, hogy találkozni fogunk-e majd még az elkövetkezendő két nap folyamán, de a remény hal meg utoljára.

 Natival beültünk az étterembe még egy kis könnyed vacsorára, de a székek túl kényelmeseknek tűntek.

 - Esküszöm, hogy ezek a legkényelmesebb székek az egész világon - mondta Nati szemeit lecsukva a székbe kuporodva.

 - Csak el ne aludj benne - kuncogtam. - Hiszen képzeld el, hogy ha az éttermi székek ilyen kényelmesek, akkor milyen kényelmesek lehetnek az ágyak.

 Erre a mondatomra persze egyből kipattantak a szemei és a vacsorája felé fordította a figyelmét. Egy salátánál többet ha akartunk volna se tudtunk volna magunkba tömni, de nem is lett volna egészséges.

 Az ágy valóban puhának bizonyult, mert miután lefürödtem a csilli-villi zuhanyzóban és magamra húztam a takarót, egyből el is nyomott az álom.

 Hajnali háromkor a telefonom csörgésére ébredtem.

 - Aludni akaroook! - Nyüszítettem ki se nyitva a szememet. Az is csoda volt, hogy fogadni tudtam a hívást csukott szemekkel.

 - Én is - jött a válasz a másik oldalról.

 - Ajánlom, hogy kitűnő mentséged legyen Payne! - A szabad kezemmel a szememből dörzsöltem ki az álmot.

 - Van is. - Hallottam a hangján, hogy a füléig ér a szája. - Melyik szobában vagy?

 - Mi? - Kérdeztem az ágy szélére ülve, hátha így több éberségem lesz.

 - Melyik szobában szálltál meg? - Ismételte meg a kérdést segítőkészen Liam.

 - Miért is érdekel ez téged? - Kimásztam az ágyamból és a fürdőbe botorkáltam, hogy hideg vizzel arcot mossak.

 - Adina - ejtette ki könyörögve a nevemet Li.

 - 203-mas - suttogtam a tükörképemre nézve, majd a vonal megszakadt.

Arcot mostam, mint ahogy azt terveztem és végig húztam párszor az ujjaimat a hajamon. Nem lepődtem meg, mikor kopogtattak az ajtómon. Kinyitottam és a fáradt Liamet találtam táskástól, bőröndöstül.
 - Helló matróz - kuncogtam a csajos nap folyamán ellőtt egyik poénon.
 - Tudom, hogy ha most akarnék bejelentkezni, hogy kivegyek egy szobát, a recepciósok a pokolba kívánnának.. - kezdett bele egy védő beszédbe. - Tudom, hogy még csak egyszer randiztunk és hogy semmi jogom nincs ilyet kérni, de... - idegességében a vállán lógó táskával babrált, de szemkontaktust nem szakított - ... de nem lehetne, hogy vele aludjak?
 Meg kell mondanom, hogy a pár órás alvás delíriuma még mindig elködösítette a gondolataimat. A folyosó gyér fényében szexin feszült rá a vékony kabát, valamint az elől nyitva hagyott résen keresztül a mellkasának az izmai is felsejlettek. A szemei... A szemei meleg barnák voltak és reménytelien néztek az én szemeimbe. Próbáltam felhozni valami ész érvet, hogy miért nem kéne beengednem Liamet a bérelt szobámba... Nem ment. Végül is csak azért vezettem három és fél órát, hogy Őt lássam. Az utóbbi három hétben lefolytatott beszélgetéseink során közelebb kerültünk egymáshoz. Én legalábbis közelebb éreztem magamhoz, mint ha nem beszéltünk volna. Tudja, hogy mi történt anyámmal, hogy milyen a kapcsolatom az apámmal vagy a testvéremmel. Alex családjáról még nem beszéltem neki, mert féltem, hogy elijeszteném. Viszont tervezem, hogy majd Őt hívom el plusz egy főnek az esküvőre... Sokat gondolkodtam rajta, de még nem beszéltem róla senkinek se. Még Natinak se. Nati viszont már elviccelődött a gondolattal, hogy "Csak képzeld el a násznép arcát, mikor beállítunk az oldalunkon a srácokkal!". Szerette a feltűnést és ha őrá figyelnek, de nem adtam jelét, hogy mostanában az én gondolataim között is sokat megfordul az ilyesmi. Hogy elképzelem magamat, hogy valóban Liam barátnője vagyok és nem csak valaki, akivel túl sokat lóg a telefonon.
 Ha csak alvásról van szó, az még nem okozhat gondot. De ha bármivel is bepróbálkozna, amit én nem akarok, még mindig le tudom ütni.
 - Gyere be. - Félreálltam az ajtóból és az Ő arcán megkönnyebbüléssel húzta maga után a bőröndjét és lépett be.
 Valahol az agyam hátuljában felsejlett egy dicséret-féle, hogy nem pakoltam szanaszét a cuccaimat, mint ahogyan szoktam. Nem tudom... Csak szokás, hogy otthonosabbá váljon a rideg környezet.
 - Elvégre is, itt nem fog megtámadni egy kecske - jegyeztem meg elsétálva mellette, miközben ő a táskájából szedett elő a cuccait a fürdőszobába. Még az egyik beszélgetésünk alatt mesélte el, hogy a srácokkal nyaraltak valahol az isten háta mögött, távol mindentől, mikor este hallottak valami zajt kintről. Kiderült, hogy csak a tulajdonos kecskéi szöktek ki a karámjukból. Az egyik célpontnak tekintette Liam hátsóját, mikor az eszetlen kiment megnézni, hogy mi okozta a zaj forrását. Így kezdődnek a horror filmek, ha engem kérdeztek...
 Miután Liam igénybe vette a fürdőszobámat (megismétlem, újra megdicsértem magamat, hogy nem hagytam totál káoszt magam után), egy szál boxerben jelent meg az ajtóban.
 - Esküszöm, ha a kecskés megjegyzés miatt kínzol, visszaszívom! - Húztam magamra a takarót nyakig, miközben magamat próbáltam visszafogni. A szívverésem nem kicsit ugrott meg a látványtól..
 - Kínozni? - Kérdezett vissza vigyorral a hangjában, mert közben lekapcsolta a fürdőszoba villanyt és így sötétségbe borult a szoba. - Ez csak textil spórolás. Hatalmas világturnén vagyunk, tudod... - A hangja egyre közelebbről szólt, majd éreztem, ahogy besüpped az ágy másik oldala és ő is a takarók alá került.  - Ha csak egy boxerben alszunk, több ruhánk marad.
 A hangja simogatóan mély és rekedtes volt a fáradtságtól. Pár perc csönd után visszadőltem a párnák közé és ügyeltem rá, hogy ne érjek hozzá. Nem akartam elveszteni a kontrollt magam felett, és tudtam, hogyha csak egy centire is érintkezik a bőröm az Ő bőrével, nekem végem.

Mivel továbbra is perverz örömötöket lelitek megajándékozni engem díjakkal, ezért közlöm veletek, hogy tudomásul vettem őket. Nagyon kedves gesztus. Csak én nem vagyok a hívük. Általában kitérek a válaszok elől, és nem szeretek személyes dolgokat megosztani magamról. Ezért vegyük csak a két sor 11 kérdést.
Dórci kérdései:
-Miért kezdtél blogot írni?
Mert felháborítóan kevés Liam blog van.
- Kedvenc állat?
Nincs.
- Kedvenc zeneszám?
Nincs.
- Kedvenc 1D tag?
Komolyan?
- Szereted a Punnany Massif-ot?
2 számukat hallottam eddig és egyszer majdnem elmentem egy koncertjükre, de éppen vizsgáim voltak... és hatalmas vihar volt a koncert alatt, mellesleg. és beteg is voltam.. azt hiszem nem segített volna rajta...
- Voltál már 1D koncerten? Milye vot,ha voltál?
Nem.
- Kedvenc étel? xD
Vágom, hogy nagyon örülsz, de nincs.
-Van hobbid?Ha igen mi?
Írni.
-Kedvenc énekes a Little Mix-ből?
Nem ismerem őket, csak mint előadókat.
- Kedvenc színed?
Az idei divat szín a zöld.
- Szeretnéd,ha a könyvedet kiadnák a boltokban?
Persze!

Vicky kérdései:
1.Sorozat vagy film?
Sorozat
2.Kedvenc évszak?
Ősz
3.Sportolsz valamit?Ha igen,mit?
Most vettem egy pimaszul drága futó cipőt.
4.Kedvenc zene?
Nincs.
5.Mit csinálsz a szabad idődben?:)
Szabad vagyok.
6.Hobbid?
Írni.
7.Kutya vagy macska?
A kutyánál hűségesebbet nem találsz.
8.Várod már a nyarat?:P
Nekem már 2 hete nyár van.
9.Milyen a természeted?
Heves.
10.Milyen könyvet olvasol?Tetszik?:))
Sokfélét és szoktak néha.
11.Hány éves vagy?
Mindig elfelejtem és újra meg újra ki kell számolnom. Nem vicc.

Felfedező

Azt hiszem kicsit félreértettük egymást. :D Én azért hisztizek, mert nincs komment. Nem azért, mert nem járnak erre. :'D Azzal teljesen elégedett vagyok. :D
Ne legyetek lusták! :D
Leah Xx
U.i.: Mióta mondta az egyik névtelen, hogy gyakori kérdéseken is keresnek blogokat, felnéztem arra, és valaki ajánlotta mind a két blogomat, mert Liames és csak AWWWW. :D

21. fejezet

 - Sajnálom, de nem tudok elképzelni melletted senkit sem - ráztam a fejemet Alexre nézve.

 Egy csendes, dizájnos étteremben reggeliztünk, ahova apáék rángattak minket. Mindig ilyen helyekre mentünk, mert titkon azon versenyeztek, hogy ki tudja elvinni a másikat a legelegánsabb étterembe. Mi pedig csak mentünk utánuk, mert éhesek voltunk. És reggel lévén még nem nagyon volt agyunk az ész érveléshez, hogy rábeszéljük őket egy sarki kávézóra, ahol normális kaját is adnak.

 Natival az oldalamon ültem, Alex és Phil velünk szemben, apuék pedig az asztal távolabbi végében. Heves beszélgetést folytattak, és legtöbbször nem figyeltek ránk. Mikor kis tizenévesek voltunk még azt is az orruk előtt beszéltük meg, hogy este kiszökünk vagy csak hatalmas sületlenségeket mondtunk, hogy megnézzük, figyelnek-e ránk. Aztán bármit is akartunk végrehajtani a reggeli terveinkből este, mert Bill mindig ott volt. Ő volt az, aki reggelente figyelt mindenre. Végül is ez volt a dolga..

 - Most azt mondod, hogy nem elég jó nekem senki sem, vagy hogy képtelenségnek tartod, hogy bárki is megmaradjon mellettem? - kérdezte Alex hunyorogva, a kávés csészéjét a szája elé emelve.

 - Mindkettő - mondta Nati egy hatalmas ásítást elfojtva.

 - És mégis mióta vagy együtt a hercegnővel? - kérdezte Phil a croissantját vágva.

 - Az után ismerkedtünk össze, hogy az egyetemre mentem. Ismertek - vont vállat -, felfedező útra mentem, haverkodtam és próbáltam minél több információt gyűjteni a helyi eseményekről. - Alex mindig is az események középpontjában akart lenni és semmiről sem lemaradni. Nem is kellett rajta túl sokat fáradoznia, mert a személyisége úgy vonzotta a legkülönfélébb bajokat és eseményeket, mint a mágnes. Néha hihetetlen volt, hogy csak egy sétára indultunk a tengerparton, majd egy fesztiválon lyukadtunk ki a belvárosban... Valahogy mindig sikerült neki.

 - És ugyan olyan felfedező, mint te? - Érdeklődött Nati az állát a kezeire támasztva.

 - Igazából... - Alex a semmibe nézve elmosolyodott - Eddig mindig azt éreztem, hogy mennem kell és csinálnom valamit, különben lemaradok valamiről... - Letette a kávés csészéjét, ami üresen koppant az asztalon. - De mióta megtaláltam őt, és tisztában vagyok az érzéseimmel, már nem érzem ezt.

 - Boszorkányság! - Fújt Nati, mint egy macska.

 - Ne értsetek félre, voltunk mi is kalandozni, eltévedtünk Velencében és felosontunk az Eiffel torony tetejére együtt, de - megrázta a fejét és az arcára bárgyú mosoly ült ki - már nem muszáj elmennem. Most már egy helyben tudok maradni és nem érzem azt, hogy fel kell másznom valamire vagy újabb kalandokba kell belevetnem magamat.

 Pár perc csönd után, miközben mind a hárman Alexre bámultunk, Phil halkan szólalt meg.

 - Neked komolyan bekötötték a fejed. - És igaza volt. Alex volt a leghiperaktívabb a kis csapatunkból. De ő csak elnevette magát.

 - Ez a szerelem haver - lapogatta meg a vállát a még mindig hitetlen képű Philnek.

 - Ha a szerelemmel az jár, hogy teljesen megváltozol, akkor nekem nem kell belőle - tolta el maga elől az ételt Nati és karba font kézzel hátradőlt.

 - Nem nem - ingatta a fejét Alex mosolyogva. - Nem megváltozol, csak... - kereste a megfelelő szót - én lenyugodtam - tárta a szét a kezeit.

 - Visszatérve a kérdésedre: nem hittem, hogy találsz valakit, aki képes lesz erre. - Alex szemeit fürkészve előrébb csúsztam a széken. - Valahogy sejtettem, hogy eljön majd ez a nap - folytattam elmosolyodva. - A nap, amikor már nem kell többet azon stresszelni, hogy mivel kell elterelni apuék figyelmét, hogy beszökhessetek egy pince ablakon vagy hátsó ajtón.

 - Ezekről a pillanatokról még nem feltétlenül kell lemondani. - vigyorodott el Alex. - Attól, hogy még nem fogom belekeverni magamat hatalmas őrültségekbe nap mint nap, még havonta lehet, hogy sor kerül rá.

 - Gondolj csak bele: én, mint otthon ülni, kötögetni, olvasni, tv sorozatokat nézni... - Nati megrázta magát, mint egy kutya eső után.
 - Azt hiszem itt már nem rólam van szó - nézett barátnőmre Alex felhúzott szemöldökökkel. - Hogy is hívták a kis barátodat? Harry?
 - Hát ha rajtam múlik, nem látod majd többet - puffogott Nati.
 - Csak azért mondod ezt, mert félsz - mutattam rá a nyilvánvalóra.
 - Igen. Félek attól, hogy életem hátralévő részét azzal fogom eltölteni, hogy otthon maradok és terebélyes hátsót növesztek - hisztérikus hangja zavart pillantással párosult.
 - Nem hiszem, hogy ettől kéne félned - szólt közbe Phil. - Még csak randiztok, és amint túlvagytok még pár randin, majd úgyis rájön, hogy képtelenség téged féken tartani.
 Nati gyilkos pillantást vetett a bátyámra.
 - Szerintem nem olyan szörnyű szerelmesnek lenni - tologattam a kiürült teás bögrémet magam előtt. - Boldog leszel tőle és érzed, hogy szeretnek. Tudod, hogy valahol valaki éppen rád gondol és hiányzol neki.
 - A szerelem nem csak annyi, hogy érzelmileg egy emberre fókuszálsz - könyökölt Alex az asztalra. - Az egész világhoz máshogy állsz hozzá. Színesebbek lesznek a képek és ha szerencséd van, megtalálod a másik feled. Azt, akivel kiegészítitek egymást. Bármerre mész, lesz valami apróság, ami a másikra emlékeztet, egy mozdulat, egy tárgy, egy szín... Bármi és akkor tudod, hogy minden rendben lesz. Mert megtaláltad azt, akivel minden rendben lesz.
 - Nézzetek ránk - dőlt hátra Phil, mire mindenki vetett egy pillantást a másikra. - Itt ülünk és ilyenekről beszélgetünk. Két éve még azt terveztük, hogy melyikünk ugorjon ki az ablakon elkötni egy furgont, míg a másik három eltereli a londiner figyelmét, majd addig faljuk a kilométereket, míg a tengerhez nem érünk.
 Az emlék mindenki arcára mosolyt csalt. Még Nati is halványan elmosolyodott.
 - Néha még mindig fáj a bokám - fűzte hozzá Nati, mire mindenki nevetni kezdett.
 - Mikor lesz az esküvő? - kérdeztem Alexet.
 - Júniusban.
 - Hűha! Az marha közel van - füttyentett Phil.
 - Görögországban egy kisvárosban lesz - osztotta meg velünk Alex mosolyogva.
 - Elénekeljük a Mamma Miát is? - kérdezte szarkasztikusan Nati.
 - Akkor addig valami nagyot kell alkotnunk. Csak egy lezárás képpen. Egy utolsó buli. - Phil figyelmen kívül  hagyta barátnőm mondatát és teljesen felpörgött a gondolatra. A szemin látszott az izgalom csillogása.
 - Mikor megyünk? - kérdeztem én is átvéve az érzését.
 - Májusban. Mikor végeztünk a vizsgáinkkal - kapcsolódott be Nati a tervezésbe.
 - És most hová megyünk? - Adta meg magát a három szempár szuggerálásának pár perc után Alex.
 - Akárhová - vont vállat Phil.
 - Akkor ez egy hosszú kirándulás lesz - vihogtam el magamat.
 - Június 16-ig el kell jutnunk Görögországba. Egyben, ha lehet. Semmi gipsz - szögezte le Alex.
 - És nem játszunk Másnaposokat sem - fosztottam meg Philt a klisés gondolataitól.
 - Akkor legyen egy hét - mondta Nati. - Egy hét, egy furgonban, egy földrészen.
 - Európában - vágta rá Phil.
 - Oh istenem - sóhajtott nagyot Alex. - Tervezgetünk, tervezgetünk, majd jól orra esünk - vihogott a saját mondatán, majd folytatta. - Nem tervezünk. - Alex sosem tervez. Első szabálya, szerintem. - Májusban, mikor végeztek a vizsgáitokkal - a mutató és a kisujjával ránk mutatott Natival -, mind összepakolunk és vonattal Párizsba megyünk. Onnan bepattanunk egy furgonba és játszunk.
 - Ez az az oldalad, ami hiányozni fog - vetette át a karját Phil Alex vállán.
 - De ha eltervezzünk, hogy Párizsba megyünk, akkor az már terv - mutatott rá Nati.
 - Shut up! - Vágta hozzá Alex a szalvétáját Natinak.
 Nevetgélve és jókedvűen hagytuk el az éttermet, míg apa és Spenc bácsi üzletről beszélgettek. Szerettem, mikor így együtt vagyunk. Ez a családom.

A kocsiban Alex mellé kerültem.
 - A te barátodat hogy is hívták? Liam? - Felsőtestével felém fordult, így a teljes figyelmét rám fordította.
 - Még csak egy randin voltunk - válaszoltam neki a telefonomba temetve a képemet.
 - Nem úgy tűnt, mintha még csak az alapoknál tartanátok. - A szemem sarkából láttam, hogy vigyor foglalja el az arcának 50%-át.


U.i.: kaptam kritikát egy nem rendszeres olvasótól, amit megtalálhattok ITT. Fogalmam sincs, hogy miért felejtettem el, hogy hogyan kell párbeszédeket írni. Eddig tudtam, és kiszúrta a szememet, de úgy látszik, hogy tudat alatt csakazértis elkövettem... :'D

Most rövid lett, mert problémáim vannak, de remélem hamar túllendülök rajta és az elkövetkezendő 2 hétben többet tudok ezzel a bloggal foglalkozni.

Rokonok

8000 oldalmegjelenítésen is túl és minimális komment. mit csinálok rosszul? :(

BTW (by the way = amúgy) egész héten stresszeltem és fájt a torkom, a fülem, alig aludtam, és most fáj belülről a szemem. 

Jó olvasás. Xx

20. fejezet

 A kezdeti meglepődésemet sehova nem tudtam tenni, hiszen számítottam már rá, hogy Harry és Nati együtt lesznek. Utálom a hormonokat.

 - Azt hiszem megnézhetnénk valami filmet vagy ilyesmi - vetette fel az ötletet Nati. Mindenki beleegyezett, én pedig lemondtam az ördögi tervemről, miszerint ráveszem a srácokat, hogy eljöjjenek velünk jógázni... Mókás lett volna, de majd inkább legközelebb. Biztos, hogy csinálni fognak valamit, amit meg kell majd bosszulni.

 Harry és Nati tiszta pokrócokra ültek a kocsiban, hogy ne maszatolják össze az üléseket. Nati, mint lány, elsőbbséget élvezett átöltözés, valamint fürdés kapcsán, így hozzánk mentünk, hogy mindezt megtegye. A saját kulcsát reggel nálunk hagyta. Komolyan gondolkodom rajta, hogy egyszerűbb lenne, ha hozzánk költözne. Vagy csak mi lányok összeköltöznénk. Nagy kaland lenne.

 Miközben vettük le a cipőinket, a szemem az ismerős új cipőkre esett, amik reggel még nem voltak itt, de sehogy sem tudtam archoz kötni. Apáé és Phillén kívül volt még három pár fekete bőr lakk cipő. Átsuhant az agyamon, hogy mit keres apu itthon ilyen korán, aztán örültem neki, hogy végre pihenhet egy kicsit. Miután a helyére raktam a saját cipőmet és papucs után nyúltam, hogy Harry és Liam ne mezítláb járkáljon, helyére kattant a cipők tulajdonosa.

 - Spenc bácsi! - Mindenről megfelejtkezve, sikítva a nappaliba rohanva, majd az említett nyakába ugrottam.

 - Spenc bácsi! - Követett Nati egyből, és már ketten lógtunk a nyakán.

 - Sziasztok lányok! - Ölelt vissza minket csont ropogtatva Spencer Jaffray, apu testvére.

 Miután elengedtük a kedvenc bácsikámat, vigyorogva néztem körbe. Ott volt még Bill, aki inkább hasonlított egy sziklára és az unokatestvérem, Alex. Apu, Alex és Phil hatalmas vigyorral nézték a jelenetet.  Bill arcán még sosem láttam érzelmeket és legtöbbször csak a szoba végében állt és csöndben volt. Spenc bácsi testőre volt, jól tudtam, csak baromira rám hozta a frászt. Köszöntem Alexnek is és Billnek is.

 - Nem feledkeztetek meg valamiről? - Kérdezte Spenc bácsi a nappali bejárata felé intve a tekintetével.

 - Upsz - nevettünk Natival kínosan. Azonnal elpirultam és a srácok felé néztem. Mind a ketten zavart tekintettel álltak egyik lábukról a másikra, és még véletlenül sem akarták átlépni a nappali küszöbét. Harry meg Nati ragadt és vicces foltok díszítették a ruhájukat, amiről eszembe jutott, hogy valószínűleg az én ruhám is olyan lett a nagy ölelkezés közben. Spenc bácsi persze makulátlanul maradt.

 - Öhm... - Natival visszasétáltunk a srácokhoz és kézen fogva behúztuk őket a nappaliba. - Apu, Spenc bácsi, Alex, ő itt Liam Payne a One Direction egyik énekese. Liam, ő itt az apukám, Rick és a testvére, Spencer Jaffray, valamint az unokatestvérem, Alex.

 Elengedtem Liam kezét, hogy kezet fogjon a rokonaimmal. Kicsit feszült volt a szentem, de hát a rokoni bemutatkozásra is sort kell ejteni valamikor. Még ha ennyire előre tervezetlenül is történik a dolog.

 A mosolyt nem tudtam elnyomni, amit a helyzet eredményezett, de miután a kézszorongatáson átesett Liam, belecsúsztattam a kezébe a sajátomat. Most Nati következett.

 - Ő itt Harry Styles. Szintén a One Direction egyik énekese. - Nati ugyan olyan jókedvű volt, mint én. Egyszerűen imádtuk a bácsikámat.

 A srácok még mindig feszülten néztek hol apámra, hol a bácsikámra. Phil a kanapé végében kuncogott és a vállai rázkódtak az elfojtott nevetéstől, ahogy Alexéi is.

 - Lám, lám - szólalt meg Spenc bácsi. - A kedvenc unokahúgom és a kedvenc fogadott unokahúgom a barátjaikkal az oldalán állítanak haza. Micsoda időket élünk... - Megrökönyödést tettetve rázta meg a fejét. - Bezzeg a mi időnkben - apára nézett, majd vissza a srácokra - még először hosszú udvarlás előzte meg az ilyen eseményeket.

 - Spenc bácsi, nem a középkorban nőttél fel! - Nevettem el magam.

 - Most miért kell lerombolni az imidzsemet? - Húzta fel az orrát sértődésből Spenc bácsi.

 - Mégis mi történt veletek? - Kérdezte apu Nati és Harry felé mutatva.

 - Hosszú történet - vihogott zavarában Nati. - Azt hiszem, hogy most jobb, ha megyek és átöltözök.

 - Én is megyek - mondtam, majd megszorítottam Liam kezét bátorítás képpen, de úgy nézett rám, mintha cápák közé készülnék dobni. Lehet, hogy helyt is állna a metafora...

 Natival felsiettünk a lépcsőn, és mivel nekem csak ruhát kellett cserélnem, ezért Nati ment a fürdőszobába. A táskámat az asztalom közelébe tettem le, majd a szerkényemhez fordulva kerestem tiszta ruhát. Az öltözködéssel akkor lettem kész, mikor barátnőm gőzfelhőbe burkolva jött ki a fürdőből.

 - Hű, de gyors voltál - néztem rá meglepetten.

 - Nem akarom, hogy túl sokat legyenek a srácokkal. Ismered Spenc bácsit - motyogta ruhaválogatás közben.

 - Jesszusom - számhoz kaptam a kezemet. - Nem is mondtam még Liamnek, hogy Spenc bácsi... 

 - Én sem - rázta a fejét Nati. Gyorsan ledobta magáról a nedves törölközőt és magára rángatta a cuccait.
 Ledübörögtünk a lépcsőn és a nappaliba lépve mindenki nevetett Liamen és Harryn kívül. Nem is akartam tudni, hogy miket milyen képtelenül klisés szöveget nyomtak le apámék. Néha elvetik a sulykot és jelenleg egy kanál vízben is megfojtanák őket ha tehetnék. Szeretik ráhozni a frászt minden srác ismerősömre, főleg ha valakivel kézen fogva jelenek meg.
 Szemet forgatva húztam fel a kanapéról a megkönnyebbült tekintetű Liamet. - Mi most megyünk, mert terveink vannak.
 - Várjatok! - Marasztalt minket Spenc bácsi, miközben Nati is kézen ragadta Harryt és a bejárat felé toltuk a srácokat. - Még csak nem is tudjátok, hogy miért vagyunk itt.
 - Ha jól sejtem, akkor este a megszokott helyeteken fogtok pókerezni és szivarozni. Holnap fejfájással fogtok kelni, amit egy kávé mellett próbáltok csillapítani, és együtt reggelizünk mi hatan. - Közben mind a négyen a cipőnket húztuk, én a nappali ajtajában.
 - Kitűnő emlékezet - nézett elismerve apámra Spenc bácsi.
 - Megnősülök! - Tört ki Alexből vigyorogva.
 - Csak ugratsz - egyenesedtem fel.
 - Nem én - rázta a fejét Alex.
 - Tényleg igazat mond - helyeselt Phil.
 Egy pillanatig csak néztem Alexre és nem tudtam elképzelni mellette egy lányt. Valakit, aki elviseli a hülye fejét minden egyes nap... Nyarakat töltöttünk együtt, téli síeléseket és őszi körutazásokat. Phillel mindig azon voltak, hogy galibát keverjenek vagy végig kóstolják a helyi alkoholos specialitásokat. Nem is volt olyan sok évvel idősebb nálunk.
 - Erről majd még beszélünk! - Mutattam Alexra, majd elköszöntünk, és visszaszálltunk Harry kocsijába.
 - Ez hihetetlen! - Nézett rám ugyan olyan meglepett arccal Nati, mint amilyen az enyém is lehetett.
 - Komolyan? - Kérdeztem költőien, majd csak vállat vontam. Az élet kifürkészhetetlen útjai...
 Az út csendesen telt, de nem olyan kellemesen. Natival váltottunk egy feszült pillantást, és Liamre néztem.
 - Ugye nem mondtak semmi... ugye nem... hmm... - próbáltam szavakba önteni a kérdésemet. - Miről folyt a szó, míg mi öltöztünk?
 - Csak tipikus "Ha bántod a lányaimat, én látom el a bajodat" beszélgetés - vont vállat Harry a volán mögül.
 - És? - Néztem Liamre.
 - Nem lehet minket ilyen könnyen elijeszteni - mosolyodott el Liam szívmelengetően.

A maradék órákat együtt töltöttük a srácokkal. Liam házában voltunk, ahol Harry kapott ruhát, amibe átöltözhetett és a takarókat is bedobták a mosógépbe. Beraktunk egy filmet a lejátszóba, de nem figyeltünk rá, hanem inkább beszélgettünk és kellemesen töltöttük az időnket.
 A búcsúzkodás akkor jött el, mikor a srácok visszafuvaroztak minket a házunkhoz. Negyed nyolc volt, ami azt jelentette, hogy már besötétedett. Liam cuccai már a kocsiban voltak és miután elbúcsúztunk mennek Harryhez, hogy az ő táskáit is összeszedjék majd elindulhassanak. 3 hétig nem fogunk találkozni velük, ami jelenleg elképzelhetetlennek tűnik. Olyan természetessé vált ebben a pár napban, hogy szinte mindig látom őket...
 Liam elkísért az ajtóig, míg Nati és Harry a kocsinál búcsúzkodtak.
 Nem bírtam elszakítani a pillantásomat a szemitől, és nem akartam, hogy vége legyen a pillanatnak.
 - Olyan fura - mondtam halkan. - 3 hétig nem fogok hallani rólad. Majd megpróbállak nem elfelejteni - apró mosolyra húztam a számat.
 - Olyan szemtelen vagy - mosolyodott el Liam is, majd magához húzott és megölelt. Az arcát a nyakamba fúrta és én pedig a karjai között remegtem. Méllyen beszívtam az illatát.
 Még hivatalosan össze sem jöttünk, csak egy randin voltunk, de máris kötődöm hozzá. Erősen. És ilyet nem szabadna éreznem. Elővigyázatosabbnak kéne lennem, de egyszerűen Liam úgy vonz, mint korsót a kút.
 - Hívlak majd - engedett el az ölelésből, de egy tapodtat sem mozdult.
 - Majd próbálj meg nem olyan sok backstage csajt összeszedni - mondtam viccelődve, mire csak mosolyogva rázta a fejét és közelebb hajolt, hogy megcsókoljon.

 Nati és Liam szóban elköszöntek egymástól, miközben elsétáltak egymás mellett. A srácok még intettek egyet a kocsiból, mi pedig a házunk ajtajából.
 - Hosszú lesz ez a 3 hét - jegyezte meg Nati, miközben levettük a cipőnket és felsétáltunk az emeletre.
 - Eddig is volt életünk. Ezután is feltaláljuk majd magunkat - jelentettem ki kizárva a gondolataim közül a negatívumokat. - Maximum nem fogunk annyit flörtölni - nevetésben törtünk ki, miután egymásra néztünk. Eltettük magunkat holnapra, de valamiért máris rám tört a hiány érzet...

Tudom, hogy megígértem, de jövőhéttől komolyan beleírom a szavakat! Csak szeretnék visszajelzéseket, ennyi az egész.
Amúgy hova írjam ki, hogy új rész van?
U.I.: A statisztikák szerint az előző fejezetem marha szar lett. Köszönöm, hogy ezt megoszthattam veletek. Mentális idegösszeroppanás szélén állok, de senki sem kommentel nekem. Marha szar érzés, de az írás az, amiben menekülni tudok. Nem akarlak titeket ezzel zaklatni, csak mondom. Jah, és bármennyire is rossz ez a történet, én akkor is folytatom. Bye.