Véletlenek

3. fejezet

 - Na milyen volt a buli? - kérdeztem a bátyámtól a hátsó kertünkben állva. Futáshoz melegítettünk be.

 Az egész úgy kezdődött, hogy a középsulis órák nem voltak olyan jól megtartva, mint ahogy azt elvártam. Phil pedig így is, úgy is mindig járt futni, így elkezdtem vele tartani. Vasárnap reggel mindig futunk egyet. Még akkor is, amikor összeveszünk. Mondjuk amikor az egyikünk másnapos, akkor az ágyára ugrunk a másiknak, de nem húzzuk le a takarót. Csak röhögünk a másikon. Ez a testvéri szeretet.

 - Áh. Nem volt nagy cucc - vonogatta a vállát.

 - Volt csaj? - kérdeztem, miközben felhúztam az egyik, majd a másik térdemet pár másodpercre.

 - Volt egy Abbie nevű, de valami haverjával volt, akinek később megérkeztek a híres haverjai, így esélyem se volt - rázta a fejét.

 - Nem ismered a szinonima szótárt? - kérdeztem vigyorogva.

 - Fogd be! - Nekem dobta az átázott pulcsiját én pedig undorodva ugrottam el annak az útjából. Egy kicsit esett. Ez a Londoni időjárás...

 - Várj. Híres haverjai? A One Directionra gondolsz? - kérdeztem, miközben a ház elé sétáltunk.

 - Mit tudom én? - tárta szét a kezeit. - A csajok egyből rájuk figyeltek és mindenki hirtelen velük akart beszélni. Totál elrontották az estét.

 - Hmm - kiittam a fél literes vizes palackot és a szelektív hulladék gyűjtőbe dobtam.

 - Talán ismered őket? - kérdezte Phil, miközben végig sétáltunk az utcánkon. Pár utcát először mindig csak sétáltunk.

 - Pénteken a koncert közben Natit és engem hívogattak, hogy menjünk velük. De visszautasítottuk őket, mert ugye tegnap suli volt.

 - Sok csaj van oda értük - jegyezte meg elmerengve Phil.

 - Érted is, bátyó - boxoltam a vállába játékosan.

 - Na ja. - Lerázta magáról a gondolatait és összecsapta a kezeit. - Kocogjunk el a parkig.

 Bólintottam és egy ritmusban kezdtünk el futni. A parkban ki volt építve egy futó pálya körben a parkban, és azon kezdtük el róni a köreinket. Általában ötnél többet nem szoktunk megtenni ilyen hidegben. Nyáron akár tízet is lefutottunk, de a hidegben nem vitt rá a lélek...

 A futó pálya keresztül ment egy erdősebb részen is, ahol a sima sétálgatók nem jártak. Kifejezetten a futók használják. Mikor pedig mégis arra téved egy sétálgató ember, valaki mindig kiparancsolja onnan. Legtöbbször Phil. Utálja, ha lassan sétálnak előtte...

 Már lefutottunk három kör, amikor éppen az erdős részhez értünk. Egy bőr dzsekis srác futott be a futók útjára előttünk néhány méterrel és sűrűn fordította hátra a fejét, mintha üldözték volna. A kabátja elől furán kidudorodott. Messziről úgy nézett ki, mint aki éppen most lopott a közértből. Viszont ahogy kezdtünk közelebb érni, egyre ismerősebb lett a srác.

 Phil felmordult, mikor a srác beljebb ment az úton, a kanyaron túl, ahol nem lehet látni, ha csak simán arra néz az ember.

 - Nyugi. Ez csak Zayn - préseltem ki magamból egy szuszra.

 Egy csapat lány vonult át az futó ösvényen mögöttünk. Olyan zavaros és izgatott volt minden egyes csaj, hogy úgy tűnt, mintha a papagáj házba kerültem volna az állatkertbe. Phil és én lassítottunk a tempónkon és  ahogy beljebb értünk a fák között, a lányok hangja is elvonult.

 - Zayn? - kérdeztem megállva a kanyar után. Alaposan elrejtőzött és nem láttam sehol sem. - Nyugi. A lányok már elvonultak. Adina vagyok!

 - Adi? - Zayn kidugta a fejét egy fa mögül, ami elég széles volt, hogy eltakarja a nyúlánk srácot.

 - Mi van a kabátod alatt? - kérdeztem furán nézve Zayn dudorját a dzsekin.

 - Hachi. - Szétnyitotta a kabátját és egy kis termetű kutya bukkant elő.

 Phil némán állt mellettem és figyelte az eseményeket.

 - De cuki! - A kiskutya felé nyúltam és hagytam, hogy megszagolja a kezemet, miután megnyaldosta, megsimogattam a fejét.

 - Unatkoztam és gondoltam megsétáltatom, mivel nincs otthon most senki. Most már tudom, hogy rossz ötlet volt - fájdalmas grimaszt vágott és letette Hachit a földre. Egyből szaglászni kezdte Phil és az én cipőimet.

 - Zayn, ő itt a bátyám, Phil - intettem oda-vissza.

 - Nagyon ismerősnek tűnsz - fogott kezet Zayn Phillel.

 - Biztos péntek estéről. Ő is ott volt a Funky Buddhában - tettem hozzá a végét, mikor Zayn értetlenül nézett rám.

 - Oh, tényleg! Andy majdnem neked ment, mikor meglátta, hogy Abbievel beszélgetsz! - Zayn elvigyorodott az emlékre.

 Felvont szemöldökkel néztem Philre.

 - Azt mondta, hogy nincs barátja - vont vállat Phil és zsebre dugta a kezeit.

 - Még jó, hogy Liam tudta mit kell csinálni, hogy lenyugtassa a félrészeg Andyt. - Zayn elő vett egy doboz cigit és egy szálat a szájába vett. - Kértek? - kérdezte felénk nyújtva.

 - Most komolyan? - kérdeztem megrökönyödve és a szerelésünkre mutattam.

 - A sportos mindeneteket már - vágta zsebre Zayn a káros cuccot és rágyújtott egymagában.

 - Ki fognak hűlni az izmaink - jegyezte meg Phil inkább nekem címezve.

 - Öröm volt veled összefutni - búcsúztam el Zayntől. - És veled is - lehajoltam és megvakargattam Hachi fülét.

 - Még látjuk egymást - búcsúzott Zayn is.

 ***

 Miután hazaértünk, lenyújtottunk és mind a ketten megittunk egy liter vizet (minimum), apu hazaért a tegnap esti munkából.
 - Végre - dőlt le a kanapéra.
 - Mi tartott ennyi ideig? - kérdeztem lekuporodva az egyik fotelre.
 - Néhány rajongó viccesnek találta, hogy elbújtak az aréna területén. Nem hiszem el, hogy még mindig képesek újabb és újabb búvóhelyeket kitalálni. - Addig püfölte a díszpárnákat, amíg kényelmesek nem lettek.
 - Ha itt alszol el, megint fájni fog a nyakad - figyelmeztettem.
 - Mindjárt felkelek - esküdözött. - És az egyik sztárocska telefonját még le kell szállítanom ma. - Felnyögött, ahogy eszébe jutott.
 - Add ide, majd én elintézem - nyújtottam a kezemet.
 - Csak menj be az Aphrodite Komplexumba. - Nagy levegőt vett és feltápászkodott a kanapéról. - Azt hiszem a negyedik emeleten a recepción leadhatod. Majd kérdezd meg. - A kezével hadonászott a feje fölött magyarázás közben és a szobája irányába indult.
 A kezembe vettem az iPhon-t és felmentem az emeletre átöltözni. A melegítőt farmerre és pólóra cseréltem egy fürdés után. A földszinten magamhoz vettem apa mágnes kulcsát a stúdióhoz, majd kocsiba pattantam.
 A komplexumhoz mélygarázs tartozott, amit a külső szemlélődők nem tudtak párosítani az épülettel. Miután az út levezetett a föld mélyére, élesen visszakanyarodott. Így szoktak a sztárok ki-beslisszolni, ha nem akartak feltűnést. Így is egy csoportnyi fiatal tolongott a hátsó bejáratnak vélt kapunál. Örültem, hogy nem kell áthajtanom rajtuk.
 Apu kártyájával benyomtam a négyes gombot a liften. Másképpen nem indul el. Ha a rajongók meg is találnák, nem tudnának elindulni a lifttel.
 A negyediken kiszámolóst játszottam hogy jobbra vagy balra induljak. Végül jobbra vitt a sors, de a recepciónál nem volt senki.
 Várakozás közben előhúztam a telefont a zsebemből. Megpróbáltam feloldani, de kóddal volt lezárva. A háttérkép a One Direction volt. Valamelyik kellékesé lehet a telefon.
 - Segíthetek? - kérdezte egy magas, vékony hang.
 Elszakítottam a tekintetemet a telefonról és felmutattam a készüléket.
 - Az O2 Arénában maradt tegnap esete. Kinek adhatom oda? - Szavaimra a nő beletúrt a jegyzeteibe.
 - A folyosón balra a második ajtó - majd a gép felé fordult és fogadott egy telefont.
 Meglepődtem, hogy személyesen kell megkeresnem a telefon tulajdonosát. Ilyenkor csak leadjuk a pultnál és már mehettem is.
 Miután a recepciós nem fordított rám több figyelmet, elindultam az adott irányba. A második ajtóhoz közeledve egyre hangosabb lett a hangzavar. Gitár, dob és zongora egyvelege szűrődött ki egyáltalán nem fülbemászó módon...
 Az ajtó elé érve visszafordultam megszámolni az ajtókat, de jó helyen voltam. Bizonytalanul benyitottam.
 A hangzavar hangosabb lett, így a füleimre tapasztottam a kezeimet. A teremben a One Direction tagjai produkálták magukat. A hangjukat nem lehetett tisztán érteni, egybe vegyült a hangzavarral.
 Miután észre vettek, abbahagyták.
 - Fiúk, megjelent a női hadosztály! - Harry a zongora oldalának dőlt hanyagul és engem méregetett.
 - Jézusom! Ugye nem ez lesz a következő lemezeteken?! - Kérdeztem leengedve a kezeimet magam mellé.
 - Adi! - Fordult felém Zayn, miután meghallotta a hangomat.
 - Várj, a backstage-es csaj Ed koncertjéről? - Kérdezte Harry a haverja felé fordulva.
 - Helló?! Én is itt vagyok - intettem a karommal.
 Liam felpattant Louis és a zongora mellől és közelebb lépett.
 - Minek köszönhetjük a látogatásodat? - Kérdezte egy mosoly kíséretében.
 - Valamelyikőtök ezt elhagyta - felmutattam a készüléket.
 - Az az enyém! - Kiáltott fel Niall és két lépéssel ott is termett.
 - Legközelebb vigyázz rá jobban - kacsintottam rá, miközben átnyújtottam neki.
 - Kösz - vágta rá fél vállról és egyből a telefonba merült.
 Vágtam egy grimaszt, majd kifordultam az ajtón.
 Nagy léptekkel indultam a lift felé, mögöttem pedig a fiúk civakodása hallatszódott. Gondolatban vállat rántottam. Gondolom ők is olyanok, mint akik a klubokban folyton rám nyomulnak. Ha nem fekszel le velük, nem is kedvesek...
 Megnyomtam a lift hívó gombját, ami a legfelső emeletről vánszorgott lefelé út közben meg-megállva.
 - Adi - Liam tűnt fel mellettem aggódó ábrázattal.
 - Ne aggódj. Lakat a számon - küldtem felé egy műmosolyt. Volt már alkalmam begyakorolni.
 - Mi? - Kérdezte zavartan. - Miért?
 - Senki nem fogja tőlem megtudni, hogy Anglia legkeresettebb export cikkje bunkó - vontam vállat és a lift felé fordítottam a figyelmemet.
 - Bunkó? - Kérdezte Liam elképedve. - Bunkónak tartasz minket?
 Válasz helyett inkább csak ránéztem. Liam arca inkább emlékeztetett egy megtört emberre, mint egy öntelt pacákra. Bele haraptam az alsó ajkamba.
 - Nézd. Értem én, hogy nem mentünk veletek a buliba. Nem kaptatok meg minket. Gondolom rengeteg lány közül válogathattatok az este folyamán, akik szíves örömest átvették a helyünket. - Megérkezett a lift és én beszálltam.
 - Mi? - Liam még mindig hitetlenkedett. - Nem, nem, félre érted! - Beugrott mellém a liftbe, mire én felhúzott szemöldökkel néztem rá. - Niall csak éhes. Paul éppen most ment el kajáért és még nem ért vissza.
 Látta rajtam, hogy még nem igazán győzött meg.
 - Mikor beléptél, mi éppen nagyban unatkoztunk, ezért elkezdtünk hülyéskedni. - Liam nagyon meg akart győzni az igazáról, és közben valahogy sikerült is neki.
 A parkoló szinten kinyílt a lift és egy középkorú pasi kajás szatyrokkal állt az ajtó előtt.
 - Liam - nézett az említettre meglepődve.
 - Paul, ő itt Adina! Már meséltünk róla. - Liamnek különös kisugárzása volt. Boldognak éreztem magamat ha már csak ránéztem. Ilyet legutóbb az unokaöcsémnél éreztem.
 Elgondolkodva léptem ki Paul mellett a liftből.
 - Liam! - Szólalt meg Paul figyelmeztetően. Felnéztem az említettre és ő ott állt mellettem.
 - Mindjárt visszamegyek - intézte szavait a pasinak. - Ígérem. - Rajzolt keresztet a szívére és feltartotta a kezét, mint a kiscserkészek.
 A liftajtó bezáródott és Liam felém fordult.
 - Akkor jók vagyunk? - Kérdezte Liam reménnyel a szemében.
 Mosolyogva bólintottam. - Jók vagyunk.
 - Bizonyíthatnád azzal, hogy eljössz ma velem, velünk a Funky Buddhába. - Billegett előttem zsebre tett kézzel.
 - Liam - nevettem el magam.
 - Mi van? - Kérdezte.
 - Vasárnap van! - Mosolyogtam még mindig. Nem válaszolt semmit csak kitartóan nézett. Nati kinyírna, ha nemet mondanék. Hétfőn órarend szerint nincs sulink...
 - Rendben van! - Tartottam fel megadóan a kezeimet.
 - Kilenckor ott találkozunk? - Kérdezte nagy szemekkel.
 - Kilenckor - bólintottam mosolyogva. Volt benne valami, ami nem engedte a szám szélét lefelé görbülni.
 A lift felé pillantott majd zavartan végig húzta a kezét a két centis haján.
 - Lenne itt még valami... - zavarban volt.
 - Nincs nálad mágnes kártya? - Kérdeztem a röhögés szélén.
 Bólintott, én pedig sikeresen visszafogtam magamat. Nem tudom mi volt velem.
 Liam megnyomta a lift hívó gombját és hamarabb odaért, mint amikor fent vártunk rá. A kártyával benyomtam a negyedik emeletet, Liam pedig addig tartotta az ajtót.
 - Akkor kilenckor - búcsúzott Liam, miközben kicsusszantam mellette az ajtón.
 - Kilenckor - erősítettem meg.
 Nagy nehezen becsukódott a lift ajtaja. A markomba kuncogtam, mint egy két éves és boldogan pattantam a kocsimba. Hazafelé megálltam Natiéknál, kihúztam az ágyából és szembe állítottam a tényekkel.

Backstage

2. fejezet

 - Helló mindenki! - Rajzoltam egy félkört a levegőbe, üdvözlés céljából. Megfordultam és vezetésemmel sorban mindenki bement a megfelelő helységbe, az ajtóra ragasztott lapok alapján.

 Jack mindig fordítva akarta felragasztani őket, de szerencsére én ott voltam, hogy minden professzionálisan menjen. Mégiscsak apán csattanna, ha valami kifogásolni való akadna...

 Visszamentem a folyosó végére, hogy ne legyek útban. Felkészültem az unalomra. Elcsavartam a rádiót Natira, de csak statikus csend fogadott. Az ő munkája csak most kezdődik, mert a VIP vendégek mostanában érkeznek meg. Sóhajtva tekertem vissza a rádiót.

 - Bocsi, de meg tudod mondani, hogy merre van Ed? - kérdezte egy mély hang.

 Felnéztem és Harold Edward Styles állt előttem fekete csőnadrágban és kék farmer dzsekiben. Kicsit kikerekedtek a szemeim, de mivel nem volt nála semmiféle kártya és egyedül volt, feltartottam a mutatóujjamat és beleszóltam a rádióba.

 - Itt backstage 11. Mr. Stylesnak van jogosultsága az öltözőknél lenni?

 - Most komolyan? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Styles és hitetlen pillantást vetetett rám.

 - Backstage 11. Az egész One Direction jogosult az öltözőkhöz belépni - recsegte egy hang a fülemre.

 - A folyosó végén, hármas öltöző. - Elléptem az útjából és rá se néztem. Próbáltam hűvös maradni és profinak tűnni. Örültem, hogy hallgattunk a józan eszünkre és nem húztunk magassarkút, mert a térdeim kocsonyává váltak. Ha nem támaszkodtam volna a falnak, lehet, hogy ájulást produkáltam volna. Még a lélegzetemet is visszatartottam, míg a fürtös eltűnt az ajtó mögött, és csak utána kezdtem el kapkodni a levegőt.

 Rácsaptam a rádióra és eltekertem Natira.

 - ... Adina. Adina. Adina. Adina. Adina - ismételgette megállás nélkül Nati.

 - Nem fogod elhinni, hogy ki van itt! - visítottam csendben a mikrofonomba.

 - A One Direction! - reagált Nati ugyan olyan lelkesedéssel, mint én.

 Kicsit rajongunk értük, ha nem esett volna le.

 - Az előbb sétált be Zayn Perrie-vel az oldalán. Eddig át se futottam a listát, de miután megláttam a kitetovált tagot, rögtön átnéztem és az egész banda fel van írva. Még Eleanor is!

 Lelki szemeim előtt láttam, ahogy ugrál kislányos lelkesedésében.

 - Ugye nem a VIP teremben vagy? - kérdeztem kicsit aggódva.

 - Ne nézz már kezdőnek, Adi! - horkantott Nati.

 - Az előbb állítottam meg Harryt - mondtam az ajtó felé nézve, ahol utoljára láttam.

 - Hogy mit csináltál?! - kérdezte Nati hüledezve.

 - Nem volt nála semmilyen kártya, így tudod, hogy mi a protokoll! - védtem magamat.

 - Jézusnak szent anyja! Megérkezett Niall sexy Horan és Liam kiskutyaszemek Payne! Nina off! - Hallottam a kattanást és ez után semmi.

 Mosolyt csalt az arcomra, ahogy elképzeltem Natit. Megszállottabb volt nálam, de azért nem voltunk őrültek. Csak a zenéjükre kezdtünk el mindenhol táncolni, ahol csak meghallottuk. Fel tudjuk sorolni a nevüket, tudjuk, hogyan néznek ki, de én mást nem nagyon tudok elmondani róluk. Talán még azt, hogy ki az a Perrie és Eleanor...

 Olyan 5 óra körül kaptam a fülemre, hogy kísérjem el Edet hangpróbára. Így vettem egy nagy levegőt, bekopogtam és benyitottam.

 - Lehet menni hangpróbára - jelentettem ki. Képzeletben vállon veregettem magamat a professzionalizmusom miatt.

 Ed felpattant, magához vette a gitárt és követett. Hozzá csapódott még Harry is. Így hárman indultunk meg a labirintusban.

 - Múlthéten voltunk itt fellépni, de te nem voltál itt - jegyezte meg Harry.

 - Aki múlthéten volt itt, ma nem tudott eljönni. Ha engem kérdeztek, nem is kell többet jönnie - hátravetettem egy pillantást a vállam fölött. Talán nem kéne ilyen sokat beszélnem erről.

 - Ilyen komoly itt a helyzet? - kérdezte kitartóan Harry.

 - Apám küldött ide, hogy tesztelj engem? - Kérdeztem hirtelen hátra fordulva és Harryvel szemtől szembe álltunk. - Megmondhatod neki, hogy ő kért meg rá, hogy az utolsó pillanatban ugorjunk be, és tudhatná már, hogy nincs több baki. Már a létező összeset elvétettük a múltkori alkalommal.

 - Megmondanám én... - hőkölt vissza egy lépést Harry a kirohanásom elől - ... ha tudnám, hogy ki az.

 Ed csendben röhögött magában. Miután Harry szavait igaznak találtam mélyen a szemibe nézve, vörösre váltott a fejem.

 - Nos. Akkor mégis csak volt még egy valami, amit el lehetett szúrni... - visszafordultam az eredeti irányba és gyors tempóra kapcsolva hamar a színpadhoz értem.

 Ed vigyorogva ment fel a színpadra, társalgott a technikusokkal és tette, amit tennie kell.

 - Legalább megtudhatom a neved? Ha már így lerohantál - vigyorgott Harry mellém állva. - Gondolom nem Backstage 11-nek kereszteltek el a szüleid.

 - Adina. A nevem Adina - válaszoltam karba tett kézzel. Nem fordítottam rá a tekintetemet, inkább a dolgukat végző embereket néztem. Elég kínosan éreztem már így is magamat a kirohanásom miatt.

 - Harry! - kiáltották mögülünk páran. Megfordultunk a hang irányába, és Nati közeledett felénk Zayn, Perrie, Niall és Liam társaságában. A srácok kiabáltak, Nati pedig hozta a profi formáját. Ugyan olyan érzelem mentes arcot vágott, mint amilyet én is, miután a vörösségem elmúlt. Vagyis azt hittem.

 - Miért vagy kipirulva? - súgta oda Nati, miközben a VIP vendégek lepacsiztak egymással.

 - Majd elmondom - súgtam vissza. - Nem kellene vissza menned a terembe?

 - Nem említettem, de én is kaptam egy segítő társat. Amíg nem kezdődik el a koncert, simán egyedül hagyhatom - válaszolta halkan.

 - Viszont ha továbbra is ilyen hangosak lesznek, vissza kell őket kísérned - meresztettem a szemeimet az ember csoportra.

 Közelebb léptem hozzájuk és megköszörültem a torkomat, hogy felhívjam a figyelmüket.

 - Meg kell kérnem önöket, hogy ne zavarják az előadó művész hangpróbáját. Ha beszélgetni szeretnének, kérem fáradjanak vissza a kollégával a VIP terembe - intettem Nati felé. - Amennyiben hallgatni szeretnék a próbát, kérem maradjanak csendben. Köszönöm.

 Natival helyet cseréltünk. A csoport másik végére sétált és várta a jelentkezőket, akiket vissza kell kísérnie.

 - Én úgy is enni akartam valamit - mondta Niall. Csatlakozott még hozzá Zayn és Perrie is. Liam és Harry leültek egy-egy tartalék erősítő tetejére.

 Imádtam Ed játékát a gitáron és nem tudtam levenni róla a szememet. Lenyűgözött és elvarázsolt a gitár hangja és Ed éneklése. Próbáltam küzdeni ellene, de mivel úgy is Ed volt a fontos, Harry és Liam pedig csendben beszélgettek egymással, megtehettem, hogy élvezzem a munkával járó apró örömöt.

 - Backstage 12 Backstage 11-nek - rántott vissza a zene világából Nati.

 - Itt backstage 11. Mi van? - kérdeztem.

 - Niall mindent megesz, ami a VIP teremben ki van rakva - hallottam a hangján a kétségbeesést. - Elfelejtettem, hogy hol vannak a tartalékok.

 - Végy egy mély lélegzetet - javasoltam. - Emlékszel, hogy hol estél hasra Bruno Mars előtt? Ott van az ajtó az automata mellett.

 - Köszi - válaszolta megkönnyebbülten.

 Akkor követtük el először és utoljára azt a bakit, hogy magassarkúban jöttünk dolgozni.

 - A barátnőd hasra esett Bruno Mars előtt? - kérdezte jót derülve Harry.

 Annyira elmerültem a gitár hangjában, hogy nem vettem észre, mikor kerültek közelebb Liammel. Most mind a ketten ott álltak mellettem.

 - Belső információt nem áll módomban vendégekkel megosztani - vágtam rá szemrebbenés nélkül.

 - Mégis mennyi bakiról van itt szó? - kérdezte Liam karba font kézzel, és látszott rajta, hogy ő is jót szórakozik.

 Persze nem válaszoltam a kérdésre. Felnéztem a színpadra és Edre, de még mindig a hangolással volt elfoglalva.

 - Este van egy buli a Funky Buddhaban. Eljöhetnél. A barátnőddel együtt - Harry vigyora levakarhatatlannak tűnt.

 - Ah. Miért van mindenki annyira oda azért a clubbért? - forgattam a szemeimet. - De nem kösz. Holnap suli.

 - Szombaton? - kérdezte meglepetten Liam.

 - Persze - válaszoltam kicsit hevesebben, mint akartam. - A felnőtt képzések nem csak a hétköznapokra korlátozódnak.

*** Szombat ***

 Mikor reggel felkeltem pár percig csak néztem a plafonon táncoló napsugarakat és visszagondoltam az estére. A VIP vendégek nagyon őrültek voltak. Hol a korlátról kellett leszedni őket, hol a folyosón fogócskáztak. Kész hiperaktív kölyök banda. Hiába egyidősek velem, én ezt nem hiszem el.

 Ed koncertje mindezek mellet terv szerűen lezajlott bakik nélkül. Nati és én ahogy Ed visszakerült az öltözőjébe, leléptünk. Mind a ketten nyűgösek tudunk lenni, ha nem alszunk eleget. A fiúk próbáltak befűzni engem és Natit is felváltva, de nem sikerült nekik. Talán ha jobban ismertük volna egymást, beadtuk volna a derekunkat, mert már csináltunk olyat, hogy parti után mentünk suliba, de... A sármjuk most nem volt elég ahhoz, hogy levegyenek a lábamról.

 A suliba menet felvettem Natit a saját házuknál. Út közben persze részletes beszámolót tartott, hogy mik történtek a VIP részlegnél is.

 - Aztán Niall minden tálcát lepusztított, így én és Faye csak szörnyülködve egymásra néztünk. Nem tudtuk, hogy mit csináljunk. Végül szerencsére belekeveredett egy banda csatába, amikor meg azokkal a kis szendvics kardokkal harcoltak egymás ellen. Mikor meg leszúrták elkezdte eljátszani a primadonnát, amint elhalálozik.

 Én csak nevettem a kormányba kapaszkodva.

 - Nem volt ennyire vicces! - vágott egy grimaszt. - És az öltözőknél mi volt?

 - Nagyából hasonló dolgok. - Még mindig kuncogtam Nati meséjén. - Liam és Harry valamiért felmásztak a lépcső korlátjain, ahonnan aztán le kellett őket szedni, mert Harry úgy nyávogott, mint egy fán rekedt macska. - Natiból kitört a röhögés. - Aztán meg elkezdtek valamiért fogócskázni.

 - Mikor visszamentünk hozzátok le sem álltak az invitálásokkal - jegyezte meg Nati, miközben leparkoltam.

 - Ja. Nem tudom miért van mindenki megszállva aziránt a Funky Buddhaval - ráztam a fejem, miközben a suli felé lépkedtünk.

 - A Funky Buddha egy olyan hely, ahova nem engednek be korcsokat - hallottunk egy fellengzős hangot.

 A hang irányába fordultunk, de amúgy is tudtuk, hogy ki a tulajdonosa. Rachel.

 - Akkor kerüld azt a helyet, mert nem biztos, hogy beengednének - vágott vissza Nati.

 Rachel a sleppjével álltak az épület mellett és cigiztek.

 - Majd biztos meghívnak benneteket, ha takarítani kell - kiáltotta utánunk, mikor már majdnem az ajtónál voltunk.

 - Ne - megfogtam Nati karját, hogy ne forduljon vissza. - Tudod, hogy mi jobbak vagyunk ennél.

 Nati csak fújtatott.

 - Ha tudná, hogy kik próbáltak minket elvinni tegnap este...

 - De nem tudja. És nem is fogja. - Belöktem az ajtót, ami nehezebb volt a kelleténél és magam előtt toltam Natit.

 - Pedig hogy megnyúlna az az agyon szolizott arca... - álmodozott Nati hangosan.

Adina

1. fejezet

 - Adina! Vonszold le a segged az emeletről! - Erre ébredtem. Kellemes ilyen szép és üde mondatra felébredni az édes álmok közül...

 Morogtam, miközben kikeltem az ágyból és a fürdőszoba ajtaja felé vettem az irányt, és belerúgtam Nataliba, aki a földön aludt. Ha már én nem kelhettem szépen, ő se!

 - Bazd meg Adi! - nyögött fel a fejére húzva a takarót.

 Nem foglalkoztam vele, hanem vettem egy gyors, ébresztő zuhanyt. Miközben fogat mostam, megtöltöttem egy poharat vízzel és visszasétáltam Natalihez. Még mindig aludt, így ráöntöttem a vizet.

 - BAZD MEG ADI! - ugrott fel egyből. Csak szépen néztem rá, majd visszamentem leöblíteni a fogkrémet. Nati nem foglalkozott azzal, hogy a bátyámmal közös fürdőszoba ajtaja még nyitva a másik oldalon, vagy hogy még én is bent vagyok. Ledobálta magáról a pizsijét és beugrott a zuhany alá. Nem éppen a szégyenlősök közé tartozik...

 Felöltöztem és lementem a konyhába.

 - Apa hagyott neked üzit a frigón - bökött az elektromos berendezés felé Phil, a bátyám. Mint mindig, most is tömte a fejét. Egy fejjel volt nálam magasabb, pedig én is 175 cm vagyok. Akárcsak Nati. Már nem tartom számon, hogy hány sportágban játszik vagy próbálta ki magát. Csak azt tudom, hogy döglenek érte a csajok, mégsem használja ki őket... Mindig. Nem szólok bele a csajdolgaiba, így ő sem szól bele az enyémekbe. Persze, amikor valami nagyon vészeset szemel ki, megmondom neki, és ez fordítva is működik.

 Lekaptam a hűtőmágnessel rögzített cetlit és leültem vele egy bárszékre.

Az utolsó pillanatban derült ki, hogy kell két ember. Natival legyetek 2-re a hátsó bejáratnál! Apu

Ennyi. Nem mondta, hogy mit kell majd csinálnunk, hogyan öltözzünk, meddig leszünk ott. Tipikus. Nati közben levonszolta magát az emeletről és betámadta a kávéfőzőt.

 Miközben adagolta magába a temérdek mennyiségű kávé adagját, leült mellém egy másik székre.

 - Kettőre az O2-nél kell lennünk - nyomtam az orra alá a cetlit. Öntöttem magamnak gabonapelyhet és tejet, majd magamba tömtem. Hiába voltam már 19 éves, még mindig ezt reggelizem.

 - Te is jössz? - fordultam a másik oldalra, ahol a bátyám a kistrilliónyi tojásból készített rántottáját fogyasztotta.

 - Negatív. Parti este lesz a srácokkal. Valami Funky Buddha vagy mi - vonogatta a vállát.

 - Ú. Mész a sztárokhoz bulizni - vonogattam a szemöldököm.

 - Kuss - vetett rám egy szúrós pillantást és lenyelte az utolsó feladatot. Felkapta a kapucnis felsőjét a pultról és felrongyolt az emeletre. Pár perc múlva hallottam, hogy a zuhany ajtaja csukódik és kinyílik a csap. Ő sem szokta becsukni maga után a fürdő ajtaját. 21 éves és Nati 19. Szerintem már volt köztük valami, de nem tudok róla. Csak sejtem. Elég sokszor van nálunk, gyakran itt is alszik. Mióta ide költöztünk és egy osztályba jártunk Natival, szinte elválaszthatatlanok vagyunk. Középsuli után egy képzésre jártunk tovább. Második otthona a mi házunk és Phil bátya helyett is a bátya. Cukik vagyunk együtt hárman a tengernyi családi fotón, ami a nappaliban vannak kiállítva. Nati anyukája nővérként dolgozik, ezért szinte nincs otthon. Apukája még kiskorában otthagyta őket. Az én anyum pedig még kiskoromban túladagolta magát. Még szerencse, hogy apum olyan helyen dolgozik, ami sokat hoz a konyhára. Máskülönben mi sem látnánk sokszor. Kiskorunkban azzal próbált minket kárpótolni anyu távozásáért, hogy minden nyarat mozgalmassá tett. Volt, amikor csak megszervezte az utat, táborokba küldött minket, vagy rokonokkal nyaraltunk, de sosem unatkoztunk. Mindent megkaptunk, amit csak akartunk. Sosem tartoztunk a lúzerek közé, mindennek ellenére nem szálltunk el magunktól.

 Miután Nati magához tért, egyből rácuppant a telefonjára, hogy megtudja, milyen koncertre megyünk az este.

 Apu munkája olyan biztosítás, hangtechnikus féleség. Általában a sztárokat irányítgatjuk a backstage mögött vagy az öltözőkre vigyázunk, távol tartjuk a nem kívánatos személyeket.

 Nati sikításban tört ki, amivel kirántott a gondolataim közül.

 - Na melyik sztár lett a befutó? - kérdeztem az iPhonjára nézve.

 - ED SHEERAN!!! - sikította tovább 2 oktávval magasabb hangon a saját hangjánál.

 - Aaaah! Ginger Jesus. Sweet! ( nem fogom lefordítani, mert úgy nem értelmes. szerk.) - Az államat a tenyeremre támasztottam és elrévedtem a semmibe. Nati kiugrálgatta magát helyettem is.

 Mivel szokás szerint délben keltünk, ezért már csak egy óránk maradt elkészülődni és elindulni a délkelet-londoni arénába.

Adina 

Natalia

 Pulóvert nem vettünk fel, mert úgy is rohangálni fogunk és csak hurcibálni kéne az egész backstage mögött. Táskát se, csak telefont és személyit. Pénzre nem lesz szükségünk, a kulcsomat meg majd a kabátomba teszem. Stílusosan, de azért még is lezseren öltözködtünk, hogy ne szúrjuk a sztárocskák stylistjának a szemét. Mármint általában. Ed Sheerannek nem tudom, hogy van-e...

 Nagy nehezen bepattantunk a mini cooperembe, ami tűzpiros volt. Mike, a parkoló kapujánál köszöntött minket és be is engedett. Leparkoltam egy üres helyre és már apu meg jelent az ajtóban, hogy fogadjon minket.

 - Értékelem, hogy időben itt vagytok. - Ez tőle dicséretnek számított.

 - Phil éppen nem volt útban - vontam vállat.

 - Itt van két rádió, és egy-egy füles. A csatornák be vannak állítva. Ne tekergessétek őket! - Mondta nagyon komolyan. Egyszer előfordult, hogy mikor saját csatornát kerestünk magunknak, hogy beszélhessünk, pont a fellépő fülesét találtuk meg... upsz. - Nati, te a VIP-ben fogod ellenőrizni az embereket. - Oda adott neki egy Tablettet, amin egy lista név volt az elején. - Ha játsszasz vele, hamarabb lemerül. - Felém fordult. - Te az öltözőből fogod elindítani a fellépőt. Rádión folyamatosan kapcsolatban maradunk.

 Natival érzékeny búcsút vettünk, majd két különböző irányba indultunk. Nati felment a lépcsőn, én pedig jobbra kanyarodva elkalauzoltam magamat az öltözőkhöz.

 A rádiót tanulmányoztam, míg sétáltam az üres folyosón, de nem változott az utolsó alkalom óta. Már ismertem a labirintust és nem tudtam eltévedni benne. Pedig már nem egyszer próbáltam, higgyétek el! A fülesnek csak egy hallgatója volt, de úgy nézett ki, mint egy fejhallgató. Volt hozzá mikrofon is, amibe beszélni lehetett. Szerencsére vezeték nélküli volt, így nem kellett aggódnom, hogy beleakadok valamibe. Elcsavartam a rádiót egy adóra, amit Natival szoktunk használni, mikor külön vagyunk választva. Már meglestük, hogy melyik csatornákat szokták használni a keverőpultnál, így nem fordul elő több baki.

 - Nati? - kérdeztem a statikus csöndet hallgatva.

 - Itt vagyok - jelentkezett be a legjobb barátnőm. - Ez egy kész katasztrófa. Egyes VIP vendégeknek bejárásuk van a backstage-be is. Mégis hogyan tartsam itt azokat, akiknek nincs engedélyük, mégis látják, hogy a többiek lemehetnek?!

 Nem válaszoltam, mert tudtam, hogy csak füstölög. Ráhagytam, hogy kitaláljon valamit a probléma megoldására.

 Közben megérkeztem az öltözőhöz, ami teljesen üres volt fehér falakkal.

 - Megvigasztal, ha azt mondom, hogy az öltöző meg totál üres? - kérdeztem.

 - Úúú! Szívás! - Kihallottam a hangjából az együttérzést. - Legalább már tudjuk, hogy hol vannak a cuccok.

 - Ja. De ehhez nekem akkor is segítség kell. Nem fogom becipelni egyedül azt a rengeteg cuccot - karba fontam a kezeimet magam előtt.

 - Ezért vagyok én itt! - jött egy hang mögülem.

 Ugrottam egyet és megfordultam.

 - Ijesztgesd a nénikédet! Ki vagy? - kérdeztem gyanakvóan.

 - Jack - felém nyújtotta a kezét, de én csak elcsavartam a rádiót és megkérdeztem, hogy itt kell-e lennie Jacknek. Amíg vártam a választ, végig mértem a srácot. Phillel egykorúnak mondanám, de nem olyan magas, mint ő. Max fél fejjel magasabb nálam, de a bicepszei kétszer akkorák, mint a combom. Visszajelezték, hogy Jacknek tényleg itt kell lennie. Megköszöntem a választ, majd visszatekertem Natira.

 - Kaptam segítséget - még saját magamnak is meglepődöttnek hangzott a válaszom.

 - A faszért kell elkapcsolnod bejelentés nélkül! - Na igen. Nati és én is mocskos szájjal rendelkezünk...

 - Most mennem kell. Adi off.

 - Sok szerencsét. Nati off.

 Visszacsavartam a rádiót az eredeti adóra és Jack felé fordultam.

 - Tudod hol vannak a cuccok, amiket be kell hozni ide? - Kérdeztem körbemutatva a kanapékkel teli termen.

 - Nem - vont vállat egy félmosollyal.

 - Akkor kövess. - Továbbra sem volt szimpatikus a gyerek. Csoki barna bőre és szeme volt. Nagyon lazán mozgott, és látszott hogy nincs problémája az önbizalommal. Egyszerűen csak idegen volt még számomra. Talán apu egyszer meghallgatta a hisztizésemet a nehéz cuccokkal kapcsolatban, amikor egy ilyen munka után otthon találkoztunk...

 Benyitottam egy raktárba, ahol a szponzorok termékei kartonszámra álltak. Intettem Jacknek.

 - Csak tessék.

 Először rám nézett, majd a kartonokra. Felkapott egyet, ami nekem csak több percnyi szenvedés után ment volna és vissza indult oda, ahonnan indultunk.

 Mire mindent szépen elrendeztünk, Jack szimpatikussá vált. Megtudtam, hogy tanulás mellett vállalta a pakolás melót. Szerencséje volt, hogy velem lett beosztva. Ismertem egy pár olyan embert, akivel nem lett volna ilyen nagy szerencséje. Egy órát rendezgettünk és pakolgattuk az öltözők és az interjú szobákat. Ez után megkérdeztem a rádión, hogy mikor érkezik Ed Sheeran, ahol azt válaszolták, hogy bármelyik pillanatban megérkezhet.

 - A koncert után is itt maradsz pakolni? - kérdeztem Jacktől.

 - Nem, egész nap itt voltam. Az én műszakom mindjárt lejár. Utána jelenésem vagy egy szórakozó helyen. - Bármit mondott, bármiről beszéltünk, a szája sarka mindig közel volt a füleihez.

 - Funky Buddha? - kérdeztem grimaszolva.

 - Honnan tudtad? - kérdezett vissza meglepetten.

 - A bátyám is oda megy. Philnek hívják és egy fejjel magasabb nálam.

 - Jó kis hely az - vont vállat.

 - Még sosem voltam ott, csak hírből ismerem - vallottam be.

 - Majd egyszer látogass el a barátnőddel - javasolta Jack. Elkísértem a folyosó végéig, de láttam, hogy közeledik egy csapat ember, így tovább nem mentem.

 - Viszlát, Jack - intettem neki még egy utolsót. Vissza intett és én újabb helyzet elé kerültem.

A színfalak mögött

Helló!

Leah vagyok, aki a private love történetet is írta, és mivel megint inkább tanulnom kéne, belekezdek egy újabb történetbe... Nem valami okos húzás, de aki azt a történetet imádta, szerintem nem fog túl nagyot csalódni most sem.

De most minimalistára vettem a formát. Se a főszereplő nem fogja elárulni az elején, hogy kibe szeret bele, se én. Mármint próbálom. Lehet, hogy produkálok majd egy-kér klisés jelenetet, de csak mert imádom őket. :)

Véleményeiteket továbbra is szívesen várom az emailemre valamint a bejegyzések alatt. Nem kell visszafogni magatokat, és válaszolni fogok most, nem csak egy-egy fejezet elején. x)

A neveknek sosem nyilvánítottam hatalmas jelentősséget, és most is szívesen hívnám a főszereplőmet Leah-nak, de ez túlságosan összezavarná néhányotok fejét. Utálok címeket is adni, ezért nem tetszik a történet címe sem, amit csak úgy kitaláltam most. Viszont megnyugodhattok, mert lesz egy állandó jó barátnő mellékszereplő is. Az előzőből kihagytam, és belátom, hogy szörnyű hibát vétettem, mert tovább szárnyalhatott volna a történet, de most már mindegy. Ez egy új történet, és nem ígérem, hogy bármit is változtam volna.

Készüljetek az olvasásra!