2013. júl. 11.

Nyári szünet

Liam 3 srácot tart 1 kezével... *olvadok*

24. fejezet

 Nati ajtajához érve először a fülemet tapasztottam rá. Nem akartam beleavatkozni semmibe sem. Ha értitek... De mivel csend volt, vagy legalábbis nem szűrődtek ki olyan hangok, ezért bekopogtam.
  Nati férfi ingben nyitott ajtót, aminek az ujjai le voltak vágva, és aki a csonkítást végezte valószínűleg nem egy éles ollóval tette, mert foszladozott a szegény ujjatlanná avanzsált ruhadarab.
 - Szia - vigyorgott teli pofával Nati.
 - Szia - mosolyogtam rá vissza. - Csak jöttem szólni, hogy még élek. És lecsekkolni, hogy még te is élsz-e.
 - Minden a legnagyobb rendben - bólogatott a levakarhatatlan vigyorral az arcán.
 Tudtam, hogy szexeltek. Natinak az arcára volt írva. A tegnapi fáradtság és idegesség sehol sem volt, amit még akkor is észrevettem rajta, mikor ruhákat próbálgattunk egy drága butikban. Még a csajos nap sem tudta elűzni a gondolatait, amelyekhez hasonlók az én fejemben is megfordultak. Tényleg akarjuk ezt? Rá kellett jönnöm, hogy nem ez a fontos kérdés. Ha azt vesszük alapul, hogy kikről van szó, nem találunk mást, csak dolgozó fiatalokat, akik viszonozzák a vonzódást felénk. A probléma vagy az esetleges buktató csak akkor mutatkozik, mikor megpróbáljuk egyeztetni a srácok munkáját az életünkkel. Ott vannak a rajongók, akik lehetnek kedvesek vagy ördögiek. Valamint ne feledkezzünk meg a médiáról és a paparazzókról. Már eddig se hittem el mindent, amit az újságban vagy a híradóban mondtak. A családdal eltöltött nyaralásokon, amikor a nagybácsikám és Alex társaságában töltöttünk, volt amikor késő este hallgattam a felnőttek beszélgetéseit. Ők nem láttak, mert elbújtam egy lépcső fordulóban vagy egy folyosó kiugrójában, esetleg egy földig érő függöny mögé... Egy idő után össze tudtam vetni a hallottakat a hírekkel, amiket a média közölt. Nem tudom, hogy azt higgyem el, amit a családom tud, vagy amit a média próbál meg elhitetni minden állampolgárral. Bizalmi problémáim viszonylag nem voltak. Senkiben sem bíztam, akit nem ismertem. De akkor hogyan lehet megismerni valakit? - hallom kérdéseteket. Egyszerű: próbaidőt adok az embereknek. Nem osztok meg minden egyes információt mindenkivel, aki szembe jön velem az utcán...
 Mégis egy eldugott szállóban állok a frissen szexelt barátnőmmel szemben és valószínűleg olyasmibe keverjük magunkat, amit épségben biztos, hogy nem lehet megúszni. Szerelem. Fura érzés. A kémia ami a testben zajlik, összekeveri a hormonokat, pillangókat varázsol a gyomorba és a reakció a másik fél felé összeegyeztethetetlen mindennel, amit valaha is logikusnak gondoltál. Ha Liam őszinte mosolyára gondolok, mikor véletlenül megpillant vagy csak visszaidézem a reggeli pillanatokat, máris gyorsabban szedem a levegőt és boldogság önti el minden porcikámat.
 Vannak laikusok, akik szerint a szerelem csak egy idő múlva alakul ki. Nincs olyan, hogy szerelem első pillantásra. Eddig én is ezt hittem. Mivel eddig nem is találkoztam vele. De minden, amit Ő mondott nekem, vagy tett, behízelegte magát a gondosan felépített várfalam mögé. Ha mindez nem velem történne és más mesélné el, nem hinnék neki. Nem hinném el, hogy az együtt töltött idő hiánya nélkül meg lehet ismerni valakit. Azt mondanám, hogy csak egy képzelt személyiséget kedvelt meg, és nem azt, aki valójában a másik oldalon van. És talán így van. De mi van ha mégsem? Mi van, ha most az egyszer, az életben egyszer Liam más. Ilyen érzést kelt bennem. Bizalmat kelt egyetlen pillantásával. Egész nap el tudnám nézni azt a szempárt...
 - Menjünk valamerre? - kérdeztem a nemleges válasz reményében.
 - Szerintem szükségünk lenne egy kis pihenésre - javasolta Nati. - Rákészülünk a vizsgákra.
 - Még csak március van - csóváltam a fejemet egy elnéző vigyorral az arcomon. Már eleve sejtettem, hogy Nati ezzel fog jönni.
 - Van még két hónapunk -kacsintott felém Nati, majd lassan  becsukta az ajtót. Vissza indultam a saját szobám felé és közben a szálló berendezését néztem. Csak úgy nézelődtem és bambultam. Parketta volt a padlón, amit néhol szőnyeg fedett el, és a színei passzoltak a falak mintás tapétájához. A folyosón antik hatású szekrények voltak üveg vázákban virágokkal a tetejükön. A falon festmények helyett tükrök voltak, így nagyobbítva a teret. Mégsem keltett régi hatást az egész... Nem volt meg az a dohos szag, és nagyszerűen karban volt tartva a hely. Kedvem támadt visszajönni majd ide valamikor.
 A szobámban Liamet még mindig az ágyon aludva találtam. Felmásztam mellé, miután levettem a cipőmet, és végig simítottam a homlokán, mire mocorogni kezdett.
 - Nem vagy te beteg? - kérdeztem aggódva és a hőmérsékletét ellenőriztem.
 - Nem - nyögte rekedten. - Ez teljesen normális. Mindig ki vagyok ütve ilyenkor.
 Egy szavát sem hittem el, de nem akartam felbosszantani, vagy ilyesmi. Így is ramatyul nézett ki.
 - Kérsz valami levest vagy teát? - Közben a fejét simogattam, de ő kinyújtotta az izmos karját és körbe fogta a derekamat, közelebb húzva magához és egyben lejjebb is, hogy egy szinten legyek vele.
 - Elég a te illatod is. - Arcát a nyakamba fúrta és a levegő megakadt a torkomon. A gyomromban feltámadtak a pillangók, és mikor megéreztem a húsos ajkait a nyakamon, elvesztem. Lerúgta magáról a takarót, még közelebb kerülve hozzám, és mivel még mindig nem viselt felsőt, a kezeim elkalandoztak. A vállai, a háta, majd a mellkasa is feltérképezést nyert, míg ő nedves foltokat hagyva maga után a nyakam után az állam vonalát is bejárta. Kínzó lassúsággal közelített arra, amerre én is vágytam már. Mikor végre ajkai az enyémre kerültek, mint az éhező kaptam utánuk.


Nagyon sajnálom, de semmi időm írni. Heti 5 napban dolgozom 8 órát és az utazás elvesz még 2 órát. Energiám sincs, de a fejemben annyi jó jelenetet összeraktam már, hogy alig várom, hogy megírjam nektek. Sajnos nyári szünetet kell elrendelnem, hogy legalább tudjátok, hogy mi van. Amint befejeztem a munkát (még 4 hét) jövök vissza! Remélem ettől még nem fogtok elhagyni! :s
Szeretlek titeket!

4 megjegyzés:

  1. Áááá imádtam. Best of:"tudtam,hogy szexeltek" :)) Liam nagyon cuki volt és az a kép ami az elején van..... Woww. És nagyon sajnálom,hogy Nem tudsz írni. :( De megértelek. Várom mikor új rész lesz hisz megéri várni. Jah és egy apróbb információ nyitottam egy új blogot és kölcsön vettem a neved remélem Nem baj. Befejezés kép....lehet,hogy hülyén hangzik,de én is szeretlek. Szerintem te egy klassz csaj lehetsz. Szenzációs képességgel megálldva. :) :D


    Legnagyobb rajongód:Dórci

    VálaszTörlés
  2. Nem tudom h mikor tudod hoznii a kovetkezo reszt de mar nagyon varom mert nagyon tetszik a blogod!! :)

    VálaszTörlés
  3. Szia egyszerüen imádom a blogod nagyon jól írsz az elözö blogodat is olvastam csak azt nem fejezted be de remélem h ezt be fogod mert nagyon jó és nagyon tetszik ! Régota nem írtál új rész és remélem h hamar fogod hozni.. :-) már nagyon várom
    Üdv: Manó ;)

    VálaszTörlés