2013. nov. 3.

Plusz

29. fejezet


Liam még vissza nézett egy gondterhelt nézéssel, majd Niallel és Harryvel követték a kis csapatot.
 - Most aggódnom kéne? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel Louis-tól.
 - Miért? - kérdezett vissza, tisztán látszott, hogy nem figyelte mi történik.
 - A stáb látott minket Liammel összebújva, és még nem voltunk úgy hivatalosan bejelentve. - Igazából igen is aggódtam, de tudni akartam, hogy mi lesz most.
 - Nem kell aggódni. Liamnek már van ebben tapasztalata. - Louis El oldalán játszott, és felém sem pillantott, mikor válaszolt, de El rám figyelt. Látta, ahogy kicsit megdöbbent arcot vágok, így megbökte a barátját, hogy hagyjon fel a játszadozással. Louis is felém fordította a tekintetét, én meg felhúztam a térdeimet és ráraktam az államat.
 Tudtam, hogy Liam nem volt eddig sem egy szerzetes, de más úgy értesülni arról, hogy nem te vagy az egyetlen lány, akivel úgymond rajta kapták. Danielle-ről tudtam. Ez nyilvánvaló. De hogy egy olyan éjszaka után, amit tegnap átéltünk... Még nem volt alkalmunk ilyen hülyeségekről dumálni. Hogy ki kivel és mit csinált az eddigi kapcsolatokban. Az ég szerelmére, még csak most kezdtünk bele!
 A szám belsejét harapdáltam, miközben a gondolatok egymást kergették a fejemben. Valószínűleg Louis és El is próbált hozzám beszélni, de a saját démonjaim jelenleg jobban lefoglaltak, így nem hallottam őket. Csak a várakozó tekintetükkel találtam szemben magamat, mikor véletlenül feléjük terelődött a pillantásom.
 - Megyek, szerzek vizet. - Felálltam és miután elhaladtam pár ajtó mellett, jutott eszembe, hogy az öltözőben egy karton víz figyel. Még viccelődtünk is róla... De nem akartam visszamenni. Még nem. Le kellett járnom azt a kis stresszt, amit saját magamnak okoztam.
 Nem kellene ennyire felpumpálnom magamat ezen. Liamnek nyilvánvalóan voltak előttem is kalandjai. Csak rá kell nézni. Beszélgettünk már arról, hogy mennyire komolyan veszi az edzést mostanában és ez a testén is meglátszik. Átfutott egy kép a testéről az agyamon a tegnap estéről. De még mennyire, hogy meglátszik!
 Ki kell vernem a fejemből a sok maflaságot, amit az agyam hordott össze. Azt kívántam, hogy bárcsak az O2-ban lennénk Londonban. Felmászhattam volna a vasszerkezetre csak úgy. Egy kis könyörgéssel elértem volna, hogy Ty felengedjen a magasba. Bár akkor lehet, hogy Liam megint kikelne magából... Átfutott az agyamon a gondolat, hogy utána biztos vad szexben lenne részem...
 Istenem, most hogy már lefeküdtem vele, mindig csak arra fogok tudni gondolni? Vagy ez még csak a kezdet varázsa?
 Oké. Ráhagyom Liamre, hogy mit szeretne. Nekem nincs ellene kifogásom, hogy az egész világnak bejelentsük, hogy együtt vagyunk. Kibaszottul vicces, hogy ezt be kell jelenteni, mert ha egy normális kapcsolatról lenne szó, akkor csak megjelennénk kézen fogva a baráti társaságunkban, a lányok kérdésekkel bombáznának a vécében, a srácok meg lepacsiznának.
 Szerettem volna beszélni most vele. Megkérdezni, hogy mi lesz most, hogy ő mit szeretne, hogy mit gondol. Mi fog most megváltozni? Figyelnem kéne, hogy mit mondok, hogy kivel beszélek? Vagy semmi ilyesmi?
 Befordultam egy sarkon és Josh jött velem szembe, a dobosuk. Majdnem egymásba ütköztünk, de gyorsan kitértem oldalra.
 - Ó! - mondta meglepődve. - Szia. Mizu? - Az arcán barátságos mosoly ült, de kiolvashatott valamit az arcomból, mert komoly lett. - Mi a baj?
 - Semmi. Igazából nem kéne semmi bajnak lennie. - A fejemet annyira ráztam, hogy a hajtincseim az arcomba csapódtak.
 - Na gyere, eszünk valamit. Devine nagyi szerint egy jó mexikói mindenre megoldás. - Átkarolta a vállamat és az öltözőjébe kalauzolt, miközben a kuzinjáról mesélt, aki nemrég született. Elterelte a fejem fölül a sötét felhőket, amiket valójában csak saját magamnak köszönhettem, mert mindent túlgondolok.
 Ettünk abból a kajából, amit a szervezők hozattak a zenekarnak. Megismerkedtem Jonnal és Dannel is, akik a srácokkal együtt szoktak a színpadon lenni. Jon a billentyűknél, Dan pedig gitározik.
 Jon mesélt arról, hogy milyen a srácokkal utazni, Dan pedig néhány fellépés emlékét idézte fel evés közben. Egy óra múlva, miközben Dan az ölében egy gitárral zenélt, Jon ismeretlen szövegeket énekelt, Josh pedig a telefonjával virtuózkodott, egészen jó kedvem kerekedett. Josh azt mondta, hogy instagramra és Keekre is tett fel képet meg videót. Grimaszolva vettem tudomásul, hogy én is rajtuk voltam. Mert tudjátok van ez a dolog, hogy mindig szeretem előbb megnézni, hogy milyen kép készült rólam és csak utána rábólintani...
 Niall jött be az ajtón vicces tánclépésekkel.
 - Csak követtem a zenét - mondta vigyorogva és egy elnagyolt kacsintást is hozzá fűzött. Összeborultak Josh-sal, majd betársult Dan mellé egy másik gitárral.
 Mikor az ajtó felé néztem Liam állt a küszöb előtt. Fölálltam és átöleltem, miután odasétáltam hozzá. A karjai körém fonódtak és az arcát a hajamba temette. Mintha megnyugodott volna...
 Ott hagytuk a bandát és a folyosón eltávolodtunk a hangoktól. A lapockáim a falhoz értek, de a derekamat Liam karjai fonták körbe. Az ujjaimat a tarkója mögött fűztem keresztbe, a homlokunk pedig össze ért.
 - Akkor most barát és barátnő vagyunk? - kérdeztem elég halkan ahhoz, hogy csak Liam hallja.
 - Persze, hogy az vagyunk. - Ajkai mosolyra húzódtak, és az egyik kezét felhozta az arcomhoz, hogy végig simítson rajta. - Azt hittem, hogy ezt a tegnap este után nem kell tisztáznunk.
 Szavaira elpirultam és elfordítottam a fejem, de az állam alá nyúlt és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
 - Honnan tudhatnám, hogy nem vagy te is egy olyan sárc? - kérdeztem és az eszembe villant Louis mondata. A szemeit kutattam bármilyen válasz után, amit kaphattam, de a barna szemei csak csillogtak. Nem akartak válaszolni.
 - Bízz bennem. - Hosszan néztünk egymás szemébe, majd közelebb hajolt egy puha csókért. Átöleltem és az ujjaim a hajába túrtak. Sokkal hosszabb volt, mint amikor legutoljára láttam, megint felfelé állt a sok cucctól, amit Lou rákent, hogy így maradjon az egész esti koncert után.
 - Én bízom benned - suttogtam a szemeimet összeszorítva. Nagyon lassan engedtük el egymást. Nem akartuk, hogy az estének véget érjen, mert az azt jeleni, hogy ők mennek tovább Liverpoolba, mi pedig Natival haza kell mennünk tanulni, felkészülni és letenni a vizsgáinkat.
 - Nézd, az interjúban szó esett arról, hogy kik vannak kapcsolatban jelenleg. - Liam kézen fogva vezetett visszafelé az öltözőjük felé. - És én azt mondtam, hogy kapcsolatban vagyok. De sem a nevedet, sem más információt nem adtam meg nekik. Viszont léteznek őrült rajongók - megállt és aggódva nézett a szemembe -, akik ki fogják deríteni. Csak légy óvatos az idegenekkel, akik oda sétálnak hozzád az utcán, jó?
 - Majd elkergetem az elveszett kínai turistákat is, jó? - Vigyorogva fontam körbe a nyakát. Nem akartam, hogy aggódjon, bár rám hozta a parát. Meglátjuk még, hogy mit hoz nekünk a sors, most nem kell még jobban elszomorítania annál, amilyen már így is vagyok, hogy itt kell hagynom.
 Megpusziltam az orrát, mire a homlokán elsimultak a ráncok. Sokkal jobb.
 - Hé! - Vidult fel Harry arca, mikor beléptünk az ajtón. - Éppen arról próbálom meg meggyőzni a barátnődet - intézte felém a szavait -, hogy gyertek velünk Liverpoolba.
 - A saját kocsimmal jöttünk ideáig - jegyeztem meg.
 - Naaa! - nógatott Harry, Liam karjai pedig a derekam köré fonódtak hátulról és a nyakamba csókolt. A lábaim remegtek és nem tudom, hogy kitartottak volna akármeddig is.
 - Felőlem - nyögtem ki.
 - Ezaz! - ugrott föl Harry a kanapéról, és Nati is mosolygott. Akkor szerintem ez a dolog csak rajtam múlt.
 - Maradhatnátok ott is egy napot velünk. Holnap Liverpoolban lépünk fel, utána Sheffieldben, de csak az utána következő napon lesz koncert. - Lelkesedett fel Liam is.
 - És mégis mikor fogunk pihenni? - Kérdeztem a fejemet csóválva, viszont már tudtam, hogy nem fogunk tudni ellenállni nekik. Hétfőn pedig nincsenek óráink.

 A koncert után végül is mindenki boldogan pattant be a kocsiba, ami vissza vitt minket a szállóba. Most, hogy jobban belegondoltam, lehet, hogy nem lesz elég cuccom egy plusz két napos kirándulásra. Miközben szedtem össze a neszesszerem tartalmát rásiklott a szemem a reklámszatyorra, ami tegnapról maradt a földön.
 - Szerinted Nati és Harry ezt már tegnap óta tervezték? - kérdeztem Liamtől, miközben a kis bőröndömet cipzáraztam be.
 - Hmmm... - Az ágyon ült és a telefonját bökdöste, majd felnézett rám. - Lehetséges... Akkor megmagyarázná a vásárlás mániájukat.
 - Ühüm - bólogattam egyet értően. - Én is erre gondoltam.
 - Mennyünk, mert még ma Liverpoolba szeretnék érni.
 Ránéztem a telefonomra, ami tizenegy órát mutatott. A srácok a busszal fognak jönni, Natival pedig a kocsimmal követjük őket.
 Még a koncert után elbúcsúztunk Eleanortól, és magára hagytuk Louis-val. Mire visszaértünk, csak a srácok voltak a busznál.
 Mikor egy mininél a pakolásra kerül a sor, nem éppen arról híres, hogy négy embert a csomagjaikkal együtt kényelmesen el tudjon fuvarozni bárhova.. Nati és az én cuccom simán befért a csomagtartóba, lévén, hogy nekünk jóval kisebb kis utazótáskáink voltak, mint a srácoknak. Így csak Liam cuccai voltak a hátsó ülésen, Harry és Nati egy másik kocsival jöttek. Valaki átpakolta Liamét a buszba, míg én a buszsofőrrel beszélgettem az útvonalról. Elvileg már éjfélre oda fogunk érni és az Echo Aréna parkolójában fogunk leparkolni. Az arénával szembeni szállodában fogunk maradni két estét. Utána már tényleg elválnak útjaink egy pár hétre.

11 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett *-* :DDD csak így tovább ,viszont lassan kéne bele egy nagyobb "izgalom " is ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem lövöm le előre a poént. ;P

      Törlés
    2. ahhaaaaa! szóval csak lesz benne majd valami *-* :DD
      már nagyon várommm *-*

      Törlés
  2. Mikor lesz mar uj resz annyira nagyon joo*.* es ezert annyira varom mar kerlek siess a kovivel!!!:)

    VálaszTörlés
  3. Tegnap találtam meg a blogod és egy huzamban elolvastam 20 fejezetet...Fantasztikusan írsz és fantasztikus a történet is! Nagyon örülök hogy rá találtam! :D Bár megmondom őszintén hogy kíváncsi lettem volna hogy mi történt a hálószobában..... :D Csak így tovább!! Remélem lesz még rész!! :)
    Ui.: Tényleg nagyon kevés Liam-es fanfic van és ráadásul ennyire jó!!

    VálaszTörlés
  4. Mikor lessz már kövi rész ? már nagyon hiányolom :(

    VálaszTörlés
  5. nagyon jóó,csak siess a kövi résszel pleaseee

    VálaszTörlés
  6. Miért nem folytatod? tegnap találtam rá még jjel és hmm imádom csak kár hogy ennyi fejezet van..és rég nem irtál :/

    VálaszTörlés
  7. Sziaaa csajszi! :)))
    nagyon eltűntél az utóbbi időben, valami baj van vagy csak nem akarod folytatni tovább a blogot? o.O
    egyébként nagyon szuper a blog nagyon tetszik,mert NEM tucat és NEM sablon sztori.. :D
    Várom válaszod :D xoxo

    VálaszTörlés
  8. Tudom, hogy lassan 3 éve nem irtál semmit, de én nem elösször olvasaom újra és szerintem nem csak én örülnék neki, ha folytatnád! Légysz!!!!!

    VálaszTörlés
  9. Én is pár hete találtam meg a blogot nagyon jó lett.Légyszi nagyon jó lenne ha folytatnád attól függetlenül hogy 3-4 éve nem írtál.

    VálaszTörlés