8000 oldalmegjelenítésen is túl és minimális komment. mit csinálok rosszul? :(
BTW (by the way = amúgy) egész héten stresszeltem és fájt a torkom, a fülem, alig aludtam, és most fáj belülről a szemem.
Jó olvasás. Xx
20. fejezet
A kezdeti meglepődésemet sehova nem tudtam tenni, hiszen számítottam már rá, hogy Harry és Nati együtt lesznek. Utálom a hormonokat.
- Azt hiszem megnézhetnénk valami filmet vagy ilyesmi - vetette fel az ötletet Nati. Mindenki beleegyezett, én pedig lemondtam az ördögi tervemről, miszerint ráveszem a srácokat, hogy eljöjjenek velünk jógázni... Mókás lett volna, de majd inkább legközelebb. Biztos, hogy csinálni fognak valamit, amit meg kell majd bosszulni.
Harry és Nati tiszta pokrócokra ültek a kocsiban, hogy ne maszatolják össze az üléseket. Nati, mint lány, elsőbbséget élvezett átöltözés, valamint fürdés kapcsán, így hozzánk mentünk, hogy mindezt megtegye. A saját kulcsát reggel nálunk hagyta. Komolyan gondolkodom rajta, hogy egyszerűbb lenne, ha hozzánk költözne. Vagy csak mi lányok összeköltöznénk. Nagy kaland lenne.
Miközben vettük le a cipőinket, a szemem az ismerős új cipőkre esett, amik reggel még nem voltak itt, de sehogy sem tudtam archoz kötni. Apáé és Phillén kívül volt még három pár fekete bőr lakk cipő. Átsuhant az agyamon, hogy mit keres apu itthon ilyen korán, aztán örültem neki, hogy végre pihenhet egy kicsit. Miután a helyére raktam a saját cipőmet és papucs után nyúltam, hogy Harry és Liam ne mezítláb járkáljon, helyére kattant a cipők tulajdonosa.
- Spenc bácsi! - Mindenről megfelejtkezve, sikítva a nappaliba rohanva, majd az említett nyakába ugrottam.
- Spenc bácsi! - Követett Nati egyből, és már ketten lógtunk a nyakán.
- Sziasztok lányok! - Ölelt vissza minket csont ropogtatva Spencer Jaffray, apu testvére.
Miután elengedtük a kedvenc bácsikámat, vigyorogva néztem körbe. Ott volt még Bill, aki inkább hasonlított egy sziklára és az unokatestvérem, Alex. Apu, Alex és Phil hatalmas vigyorral nézték a jelenetet. Bill arcán még sosem láttam érzelmeket és legtöbbször csak a szoba végében állt és csöndben volt. Spenc bácsi testőre volt, jól tudtam, csak baromira rám hozta a frászt. Köszöntem Alexnek is és Billnek is.
- Nem feledkeztetek meg valamiről? - Kérdezte Spenc bácsi a nappali bejárata felé intve a tekintetével.
- Upsz - nevettünk Natival kínosan. Azonnal elpirultam és a srácok felé néztem. Mind a ketten zavart tekintettel álltak egyik lábukról a másikra, és még véletlenül sem akarták átlépni a nappali küszöbét. Harry meg Nati ragadt és vicces foltok díszítették a ruhájukat, amiről eszembe jutott, hogy valószínűleg az én ruhám is olyan lett a nagy ölelkezés közben. Spenc bácsi persze makulátlanul maradt.
- Öhm... - Natival visszasétáltunk a srácokhoz és kézen fogva behúztuk őket a nappaliba. - Apu, Spenc bácsi, Alex, ő itt Liam Payne a One Direction egyik énekese. Liam, ő itt az apukám, Rick és a testvére, Spencer Jaffray, valamint az unokatestvérem, Alex.
Elengedtem Liam kezét, hogy kezet fogjon a rokonaimmal. Kicsit feszült volt a szentem, de hát a rokoni bemutatkozásra is sort kell ejteni valamikor. Még ha ennyire előre tervezetlenül is történik a dolog.
A mosolyt nem tudtam elnyomni, amit a helyzet eredményezett, de miután a kézszorongatáson átesett Liam, belecsúsztattam a kezébe a sajátomat. Most Nati következett.
- Ő itt Harry Styles. Szintén a One Direction egyik énekese. - Nati ugyan olyan jókedvű volt, mint én. Egyszerűen imádtuk a bácsikámat.
A srácok még mindig feszülten néztek hol apámra, hol a bácsikámra. Phil a kanapé végében kuncogott és a vállai rázkódtak az elfojtott nevetéstől, ahogy Alexéi is.
- Lám, lám - szólalt meg Spenc bácsi. - A kedvenc unokahúgom és a kedvenc fogadott unokahúgom a barátjaikkal az oldalán állítanak haza. Micsoda időket élünk... - Megrökönyödést tettetve rázta meg a fejét. - Bezzeg a mi időnkben - apára nézett, majd vissza a srácokra - még először hosszú udvarlás előzte meg az ilyen eseményeket.
- Spenc bácsi, nem a középkorban nőttél fel! - Nevettem el magam.
- Most miért kell lerombolni az imidzsemet? - Húzta fel az orrát sértődésből Spenc bácsi.
- Mégis mi történt veletek? - Kérdezte apu Nati és Harry felé mutatva.
- Hosszú történet - vihogott zavarában Nati. - Azt hiszem, hogy most jobb, ha megyek és átöltözök.
- Én is megyek - mondtam, majd megszorítottam Liam kezét bátorítás képpen, de úgy nézett rám, mintha cápák közé készülnék dobni. Lehet, hogy helyt is állna a metafora...
Natival felsiettünk a lépcsőn, és mivel nekem csak ruhát kellett cserélnem, ezért Nati ment a fürdőszobába. A táskámat az asztalom közelébe tettem le, majd a szerkényemhez fordulva kerestem tiszta ruhát. Az öltözködéssel akkor lettem kész, mikor barátnőm gőzfelhőbe burkolva jött ki a fürdőből.
- Hű, de gyors voltál - néztem rá meglepetten.
- Nem akarom, hogy túl sokat legyenek a srácokkal. Ismered Spenc bácsit - motyogta ruhaválogatás közben.
- Jesszusom - számhoz kaptam a kezemet. - Nem is mondtam még Liamnek, hogy Spenc bácsi...
- Én sem - rázta a fejét Nati. Gyorsan ledobta magáról a nedves törölközőt és magára rángatta a cuccait.
Ledübörögtünk a lépcsőn és a nappaliba lépve mindenki nevetett Liamen és Harryn kívül. Nem is akartam tudni, hogy miket milyen képtelenül klisés szöveget nyomtak le apámék. Néha elvetik a sulykot és jelenleg egy kanál vízben is megfojtanák őket ha tehetnék. Szeretik ráhozni a frászt minden srác ismerősömre, főleg ha valakivel kézen fogva jelenek meg.
Szemet forgatva húztam fel a kanapéról a megkönnyebbült tekintetű Liamet. - Mi most megyünk, mert terveink vannak.
- Várjatok! - Marasztalt minket Spenc bácsi, miközben Nati is kézen ragadta Harryt és a bejárat felé toltuk a srácokat. - Még csak nem is tudjátok, hogy miért vagyunk itt.
- Ha jól sejtem, akkor este a megszokott helyeteken fogtok pókerezni és szivarozni. Holnap fejfájással fogtok kelni, amit egy kávé mellett próbáltok csillapítani, és együtt reggelizünk mi hatan. - Közben mind a négyen a cipőnket húztuk, én a nappali ajtajában.
- Kitűnő emlékezet - nézett elismerve apámra Spenc bácsi.
- Megnősülök! - Tört ki Alexből vigyorogva.
- Csak ugratsz - egyenesedtem fel.
- Nem én - rázta a fejét Alex.
- Tényleg igazat mond - helyeselt Phil.
Egy pillanatig csak néztem Alexre és nem tudtam elképzelni mellette egy lányt. Valakit, aki elviseli a hülye fejét minden egyes nap... Nyarakat töltöttünk együtt, téli síeléseket és őszi körutazásokat. Phillel mindig azon voltak, hogy galibát keverjenek vagy végig kóstolják a helyi alkoholos specialitásokat. Nem is volt olyan sok évvel idősebb nálunk.
- Erről majd még beszélünk! - Mutattam Alexra, majd elköszöntünk, és visszaszálltunk Harry kocsijába.
- Ez hihetetlen! - Nézett rám ugyan olyan meglepett arccal Nati, mint amilyen az enyém is lehetett.
- Komolyan? - Kérdeztem költőien, majd csak vállat vontam. Az élet kifürkészhetetlen útjai...
Az út csendesen telt, de nem olyan kellemesen. Natival váltottunk egy feszült pillantást, és Liamre néztem.
- Ugye nem mondtak semmi... ugye nem... hmm... - próbáltam szavakba önteni a kérdésemet. - Miről folyt a szó, míg mi öltöztünk?
- Csak tipikus "Ha bántod a lányaimat, én látom el a bajodat" beszélgetés - vont vállat Harry a volán mögül.
- És? - Néztem Liamre.
- Nem lehet minket ilyen könnyen elijeszteni - mosolyodott el Liam szívmelengetően.
A maradék órákat együtt töltöttük a srácokkal. Liam házában voltunk, ahol Harry kapott ruhát, amibe átöltözhetett és a takarókat is bedobták a mosógépbe. Beraktunk egy filmet a lejátszóba, de nem figyeltünk rá, hanem inkább beszélgettünk és kellemesen töltöttük az időnket.
A búcsúzkodás akkor jött el, mikor a srácok visszafuvaroztak minket a házunkhoz. Negyed nyolc volt, ami azt jelentette, hogy már besötétedett. Liam cuccai már a kocsiban voltak és miután elbúcsúztunk mennek Harryhez, hogy az ő táskáit is összeszedjék majd elindulhassanak. 3 hétig nem fogunk találkozni velük, ami jelenleg elképzelhetetlennek tűnik. Olyan természetessé vált ebben a pár napban, hogy szinte mindig látom őket...
Liam elkísért az ajtóig, míg Nati és Harry a kocsinál búcsúzkodtak.
Nem bírtam elszakítani a pillantásomat a szemitől, és nem akartam, hogy vége legyen a pillanatnak.
- Olyan fura - mondtam halkan. - 3 hétig nem fogok hallani rólad. Majd megpróbállak nem elfelejteni - apró mosolyra húztam a számat.
- Olyan szemtelen vagy - mosolyodott el Liam is, majd magához húzott és megölelt. Az arcát a nyakamba fúrta és én pedig a karjai között remegtem. Méllyen beszívtam az illatát.
Még hivatalosan össze sem jöttünk, csak egy randin voltunk, de máris kötődöm hozzá. Erősen. És ilyet nem szabadna éreznem. Elővigyázatosabbnak kéne lennem, de egyszerűen Liam úgy vonz, mint korsót a kút.
- Hívlak majd - engedett el az ölelésből, de egy tapodtat sem mozdult.
- Majd próbálj meg nem olyan sok backstage csajt összeszedni - mondtam viccelődve, mire csak mosolyogva rázta a fejét és közelebb hajolt, hogy megcsókoljon.
Nati és Liam szóban elköszöntek egymástól, miközben elsétáltak egymás mellett. A srácok még intettek egyet a kocsiból, mi pedig a házunk ajtajából.
- Hosszú lesz ez a 3 hét - jegyezte meg Nati, miközben levettük a cipőnket és felsétáltunk az emeletre.
- Eddig is volt életünk. Ezután is feltaláljuk majd magunkat - jelentettem ki kizárva a gondolataim közül a negatívumokat. - Maximum nem fogunk annyit flörtölni - nevetésben törtünk ki, miután egymásra néztünk. Eltettük magunkat holnapra, de valamiért máris rám tört a hiány érzet...
Tudom, hogy megígértem, de jövőhéttől komolyan beleírom a szavakat! Csak szeretnék visszajelzéseket, ennyi az egész.
Amúgy hova írjam ki, hogy új rész van?
U.I.: A statisztikák szerint az előző fejezetem marha szar lett. Köszönöm, hogy ezt megoszthattam veletek. Mentális idegösszeroppanás szélén állok, de senki sem kommentel nekem. Marha szar érzés, de az írás az, amiben menekülni tudok. Nem akarlak titeket ezzel zaklatni, csak mondom. Jah, és bármennyire is rossz ez a történet, én akkor is folytatom. Bye.
Ledübörögtünk a lépcsőn és a nappaliba lépve mindenki nevetett Liamen és Harryn kívül. Nem is akartam tudni, hogy miket milyen képtelenül klisés szöveget nyomtak le apámék. Néha elvetik a sulykot és jelenleg egy kanál vízben is megfojtanák őket ha tehetnék. Szeretik ráhozni a frászt minden srác ismerősömre, főleg ha valakivel kézen fogva jelenek meg.
Szemet forgatva húztam fel a kanapéról a megkönnyebbült tekintetű Liamet. - Mi most megyünk, mert terveink vannak.
- Várjatok! - Marasztalt minket Spenc bácsi, miközben Nati is kézen ragadta Harryt és a bejárat felé toltuk a srácokat. - Még csak nem is tudjátok, hogy miért vagyunk itt.
- Ha jól sejtem, akkor este a megszokott helyeteken fogtok pókerezni és szivarozni. Holnap fejfájással fogtok kelni, amit egy kávé mellett próbáltok csillapítani, és együtt reggelizünk mi hatan. - Közben mind a négyen a cipőnket húztuk, én a nappali ajtajában.
- Kitűnő emlékezet - nézett elismerve apámra Spenc bácsi.
- Megnősülök! - Tört ki Alexből vigyorogva.
- Csak ugratsz - egyenesedtem fel.
- Nem én - rázta a fejét Alex.
- Tényleg igazat mond - helyeselt Phil.
Egy pillanatig csak néztem Alexre és nem tudtam elképzelni mellette egy lányt. Valakit, aki elviseli a hülye fejét minden egyes nap... Nyarakat töltöttünk együtt, téli síeléseket és őszi körutazásokat. Phillel mindig azon voltak, hogy galibát keverjenek vagy végig kóstolják a helyi alkoholos specialitásokat. Nem is volt olyan sok évvel idősebb nálunk.
- Erről majd még beszélünk! - Mutattam Alexra, majd elköszöntünk, és visszaszálltunk Harry kocsijába.
- Ez hihetetlen! - Nézett rám ugyan olyan meglepett arccal Nati, mint amilyen az enyém is lehetett.
- Komolyan? - Kérdeztem költőien, majd csak vállat vontam. Az élet kifürkészhetetlen útjai...
Az út csendesen telt, de nem olyan kellemesen. Natival váltottunk egy feszült pillantást, és Liamre néztem.
- Ugye nem mondtak semmi... ugye nem... hmm... - próbáltam szavakba önteni a kérdésemet. - Miről folyt a szó, míg mi öltöztünk?
- Csak tipikus "Ha bántod a lányaimat, én látom el a bajodat" beszélgetés - vont vállat Harry a volán mögül.
- És? - Néztem Liamre.
- Nem lehet minket ilyen könnyen elijeszteni - mosolyodott el Liam szívmelengetően.
A maradék órákat együtt töltöttük a srácokkal. Liam házában voltunk, ahol Harry kapott ruhát, amibe átöltözhetett és a takarókat is bedobták a mosógépbe. Beraktunk egy filmet a lejátszóba, de nem figyeltünk rá, hanem inkább beszélgettünk és kellemesen töltöttük az időnket.
A búcsúzkodás akkor jött el, mikor a srácok visszafuvaroztak minket a házunkhoz. Negyed nyolc volt, ami azt jelentette, hogy már besötétedett. Liam cuccai már a kocsiban voltak és miután elbúcsúztunk mennek Harryhez, hogy az ő táskáit is összeszedjék majd elindulhassanak. 3 hétig nem fogunk találkozni velük, ami jelenleg elképzelhetetlennek tűnik. Olyan természetessé vált ebben a pár napban, hogy szinte mindig látom őket...
Liam elkísért az ajtóig, míg Nati és Harry a kocsinál búcsúzkodtak.
Nem bírtam elszakítani a pillantásomat a szemitől, és nem akartam, hogy vége legyen a pillanatnak.
- Olyan fura - mondtam halkan. - 3 hétig nem fogok hallani rólad. Majd megpróbállak nem elfelejteni - apró mosolyra húztam a számat.
- Olyan szemtelen vagy - mosolyodott el Liam is, majd magához húzott és megölelt. Az arcát a nyakamba fúrta és én pedig a karjai között remegtem. Méllyen beszívtam az illatát.
Még hivatalosan össze sem jöttünk, csak egy randin voltunk, de máris kötődöm hozzá. Erősen. És ilyet nem szabadna éreznem. Elővigyázatosabbnak kéne lennem, de egyszerűen Liam úgy vonz, mint korsót a kút.
- Hívlak majd - engedett el az ölelésből, de egy tapodtat sem mozdult.
- Majd próbálj meg nem olyan sok backstage csajt összeszedni - mondtam viccelődve, mire csak mosolyogva rázta a fejét és közelebb hajolt, hogy megcsókoljon.
Nati és Liam szóban elköszöntek egymástól, miközben elsétáltak egymás mellett. A srácok még intettek egyet a kocsiból, mi pedig a házunk ajtajából.
- Hosszú lesz ez a 3 hét - jegyezte meg Nati, miközben levettük a cipőnket és felsétáltunk az emeletre.
- Eddig is volt életünk. Ezután is feltaláljuk majd magunkat - jelentettem ki kizárva a gondolataim közül a negatívumokat. - Maximum nem fogunk annyit flörtölni - nevetésben törtünk ki, miután egymásra néztünk. Eltettük magunkat holnapra, de valamiért máris rám tört a hiány érzet...
Tudom, hogy megígértem, de jövőhéttől komolyan beleírom a szavakat! Csak szeretnék visszajelzéseket, ennyi az egész.
Amúgy hova írjam ki, hogy új rész van?
U.I.: A statisztikák szerint az előző fejezetem marha szar lett. Köszönöm, hogy ezt megoszthattam veletek. Mentális idegösszeroppanás szélén állok, de senki sem kommentel nekem. Marha szar érzés, de az írás az, amiben menekülni tudok. Nem akarlak titeket ezzel zaklatni, csak mondom. Jah, és bármennyire is rossz ez a történet, én akkor is folytatom. Bye.
